Péntektől látható a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Valós látszat című kiállítása, amely az egyik legjelentősebb kortárs képzőművészként számon tartott Gerhard Richter életművéről ad átfogó képet csaknem nyolcvan műalkotáson, illetve sorozaton keresztül.
Csaknem tíz éve indult a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kortárs német kiállítássorozata, amely Günther Uecker, Jörg Immendorf és Georg Baselitz után most a világ egyik, ha nem a legnagyobb élő képzőművésze, Gerhard Richter alkotásait mutatja be – mondta a tárlat csütörtöki sajtóbejárásán az intézmény főigazgatója az MTI szerint.
Baán László hangsúlyozta, Gerhard Richter korunk képzőművészetének egyik kimagasló, enigmatikus géniusza, akinek életművéből Magyarországon először nyílik átfogó kiállítás.
Evelin Hust, a budapesti Goethe Intézet igazgatója szintén a legjelentősebb német festők közé sorolta Gerhard Richtert. Az 1932-ben született alkotó végigélte az utóbbi száz év összes németországi rezsimjét, hiszen gyermekként a nemzetiszocializmusban, majd fiatalon a szocialista NDK-ban élt, ahonnan 1961-ben az ország nyugati felébe disszidált.
Noha elismert festő volt már Kelet-Németországban is, vélhetően soha nem válhatott volna ekkora művésszé, ha nem szabadul meg az addig őt korlátozó ideológiai kényszerzubbonytól – mondta Hust.
Bódi Kinga, a tárlat kurátora azt emelte ki, hogy Gerhard Richter sokoldalú, szenzitív, sokszor önironikus művész, akit nem lehet besorolni egyetlen stílusba vagy iskolába sem, a kiállítás ezért nem is kronologikus sorrendben halad az életműben, hanem tematikus csomópontok mentén.
Erős párhuzamokat mutat ezekkel a friss munkákkal az 1957-es, Elba című grafikai sorozat, amely még az NDK-ban készült, a szemközti falon pedig Richter ikonikus fotófestményeinek néhány darabja látható. Bódi Kinga felidézte, a festő 1961-es disszidálása után Düsseldorfba kerülve teljesen újrakezdte életművét, ismét beiratkozott az egyetemre, kereste a saját nyelvét. Rövidesen a fotó kezdte festményeinek kiindulópontját jelenteni: a bulvármagazinokból kivágott képeket azonban nem fotórealisztikusan vitte vászonra, hanem a szürke tónusaival, némileg elmosódottan, elérve, hogy a néző ne az alakokra koncentráljon, hanem a kép egészére.
A számos nemzetközi és magyarországi köz- és magángyűjteményből érkezett alkotást felvonultató kiállítás november 14-éig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria A épületében.
