Nem szoktak olyan filmek Oscar-díjakat kapni, mint A nomádok földje. Különösen nem a legfontosabb kategóriákban, de idén a járványhelyzet szokatlan Oscar-gálája szokatlan filmre irányította a figyelmet: A nomádok földje kapta a legjobb film díját, Chloé Zhao rendezői, Frances McDormand főszereplői díjat nyert. Valójában nem a film témája és stílusa miatt olyan nagy a meglepetés. Azok is alulról súrolják azt a határt, amit Oscar-kompatibilisnek szoktunk nevezni, de azért elérik. Sokkal különlegesebb, hogy idén egy igazán kicsinek nevezhető produkció nyerte a hollywoodi filmipar legfontosabb díjait.
A nomádok földjét Chloé Zhao írta, rendezte és vágta. Élettársa, Joshua James Richards volt az operatőr. Igaz, hogy a film elkészültéhez, széles körű forgalmazásához és hatalmas sikeréhez kellett a producerként is Zhao mellé álló McDormand munkája és ismertsége is, de ez mégiscsak egy tőrőlmetszett szerzői film, amit ráadásul a rendező és az operatőr személyes élményei ihlettek. Zhao és Richards 2018 nyarán járták körbe az Egyesült Államok nyugati részét Akira nevű lakóautójukkal. Olyan emberek történeteit gyűjtötték, akik nemcsak vakációznak a lakókocsiban, hanem ott élnek. Sokuknak az az egyetlen tulajdona, államról államra vándorolnak vele, ahol éppen találnak alkalmi munkát.
Zhao Jessica Bruder riportkönyvét, a 2008-as gazdasági válság miatt nomád életmódra kényszerült emberekről szóló Nomadlandet használta a film alapjaként, de a forgatókönyvbe azokat a figurákat írta bele, akiket személyesen is megismert a Richardsszal közös kiránduláson. Ez a közelítésmód szavatol A nomádok földje hitelességéért. Fel sem merül, hogy Zhao kizsákmányolná a szorult helyzetben lévő, elszegényedett embereket, és hasznot húzna a történetükből. Sokkal inkább felhívja rájuk a figyelmet, és kihangosítja a problémáikat. Azt állítja, bármelyikünk könnyen olyan helyzetbe kerülhet, hogy osztozni kénytelen a modern nomádok sorsán.
A film főhőse, Fern azután indul útnak Újító névre keresztelt lakóautójával, hogy a nevadai Empire, ahol a férjével lakott, elnéptelenedik és gyakorlatilag felszámolódik. Empire-ben egyetlen hatalmas létesítmény működött, a farostlemezgyár, a városka lakói mind ott dolgoztak. A világválság során a gyár bezárt, Fern férje pedig meghalt. A nőnek se munkája, se társa nem maradt, csak a lakóautója. Súlyosan traumatizált figura, de hogy mennyire az, azt Zhao csak fokozatosan mutatja meg. Eleinte úgy tűnik, Fern a történet kezdetén már túllépett a gyászon, és csodálatra méltó empátiával fordul oda az útközben megismert idegenekhez: örök kívülállókhoz, a hajléktalanság peremén lebegő kitaszítottakhoz és a hozzá hasonlóan felejteni vágyó, nyughatatlan lelkekhez.
Közülük Swankie-t, Linda May-t és Dave-et ismerjük meg. Dave-et David Strathairn, a kiváló hollywoodi színész alakítja – egyike azoknak a sztároknak, akik a puszta megjelenésükkel is nyugalmat és melegséget sugároznak, ezért öröm rájuk nézni –, Swankie és Linda May viszont a valóságban is nomád életmódot folytatnak, és majdhogynem önmagukat alakítják. Zhao ugyanígy ötvözte a fikciós és a dokumentumfilmes megközelítést két korábbi filmjében. A Songs My Brothers Taught Me egy dél-dakotai indián rezervátumon játszódik, az Egyesült Államok egyik legszegényebb környékén. Zhao ennek a filmnek a forgatásán ismerte meg Brady Jandreau rodeólovast, aki aztán második játékfilmje, a már Cannes-ban vetített A rodeós főszereplője lett. Mindkét film szereplői önmaguk alig átrajzolt változatát játsszák, és mindannyian a szegénységgel és a peremléttel néznek szembe, azzal, hogy kiszorulnak a társadalomból. Ám van egy erős és összetartó közösségük, amelytől anyagi előrejutást ugyan nem várhatnak, de vigaszra, szeretetre és megértésre találnak benne.
Egy ilyen közösségnek, a lakóautós vándorok szubkultúrájának tagja lesz Fern is. Egyiküktől autófestéket kap ajándékba, a másiknak ő adja oda az öngyújtóját vagy a házi készítésű tányéralátétjét. Senki sem bővelkedik a javakban, de amijük van, megosztják egymással. Zhao rendezéseinek sorában most először rajzolódik ki élesen, hogy ez a közösségi szolidaritás a kapitalizmus alternatívája – nem véletlen, hogy a filmben fontos epizódszereplő Bob Wells, aki Arizonában hozott létre önfenntartó lakóautós kolóniát. Nemcsak Fernt látjuk, amint megismerkedik ezekkel az emberekkel, hanem Frances McDormandet is, Hollywood egyik legpolitikusabb sztárját, aki nagy figyelemmel hallgatja a nála sokkal szerencsétlenebb sorsú honfitársait.
Férje halála is hozzájárult ahhoz, hogy Fern lába alól kicsússzon a talaj, de leginkább amiatt kényszerül nomád életmódra, mert a társadalmi és gazdasági rendszer, amelynek építésében évtizedeken át részt vett, nem védi meg őt. Ebben a szisztémában Fern és a hozzá hasonlók eldobható alkatrészek a nagy gépezetben, ami jól látszik a történetet keretező jelenetekben is: a karácsony előtti időszakban a hősnő és a többi nomád az Amazonnál talál csomagolómunkát, annál a cégnél, amely a legutóbbi években az alkalmazottait kizsákmányoló turbókapitalista vállalatok jelképévé vált.
Ám éppen azért is alkalmas erre, mert Zhao ügyel rá, hogy a lélektani rezdüléseket és a társadalmi közérzetet is könnyen érthető, érzelmes szituációkon keresztül mutassa be. A jelenetet, amelyben Fern a Dave körüli családi boldogság tanúja lesz, egy olyan követi, amely saját magányáról szól. A hálaadás után közösen elzongorázott taktusokat Ludovico Einaudi megindító zongorafutamai teszik magasztosabbá. A rendező nem tudott ellenállni annak a késztetésnek, hogy a nyers, hétköznapi, dokumentumfilmekbe illő történéseket helyenként fenséges pátosszal és giccsbe hajló, hatásvadász zenei kísérettel hozza közelebb a széles közönséghez.
A nomádok földje éppen emiatt juthatott el három Oscar-díjig, miközben eleget őrzött meg Zhao szerzői stílusából és hiteles társadalmi érzékenységéből ahhoz, hogy a velencei filmfesztivál fődíját is megérdemelten gyűjthesse be. Ám ez az alaposan átgondolt midcult-stílus valamelyest keresetté, kiszámítottá teszi a filmet, és végső soron némileg erőtlenebbé Chloé Zhao korábbi rendezéseinél. McDormand produceri és főszereplői támogatása, a széles forgalmazás esélye mintha arra késztette volna a rendezőt, hogy egy nagyságrenddel hollywoodibb filmet csináljon annál, mint szokott, miközben a témaválasztása nincs igazán összhangban ezzel a nézőbarátabb stílussal.
A nomádok földje (Nomadland), 2020, 108 perc. 24.hu értékelés: 8,5/10.
