A Magyar Nemzeti Múzeum Facebook-oldalán vasárnap este közzétett hír szerint az április 3-án, szombaton elhunyt szakembert az intézmény saját halottjának tekinti.
Fodor István (1943-2021) 1962-ben felvételizett a szegedi egyetem magyar-orosz-német szakára, de felsőfokú tanulmányait a moszkvai Lomonoszov Egyetem Történettudományi Karán kezdte meg, ahol öt éven át történelmet és régészetet tanult, ezzel párhuzamosan pedig három éven át a Keleti Nyelvek Intézetében hallgatott turkológiát.
Már ezekben az években számos, Magyarország, illetve a Szovjetunió területén végzett ásatásban részt vett, és kialakult a magyar őstörténethez kapcsolódó régészeti feltárások, illetve azok eredménye iránti érdeklődése.
A leningrádi, moszkvai, illetve más szovjet gyűjtemények anyagainak vizsgálata után a volgai bolgárokról írta szakdolgozatát, majd hazatérése után azonnal a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett, ahonnan lassan lépkedett előre a ranglétrán.
1978-ban a Középkori Osztály vezetőjévé vált, nyolc évvel később pedig főigazgatóvá nevezték ki. Pozícióját 1993-ig tartotta meg, az ezt követő huszonnyolc évben a címzetes főigazgatói posztot tudhatta magáénak.
Kutatási területe kezdettől a magyar őstörténet és a honfoglalás kor régészeti vizsgálata volt, végig ezek a területek tették ki munkássága zömét. E témából védte meg 1982-ben kandidátusi értekezését, és hét könyve, valamint dolgozatai túlnyomó részét is ennek szentelte. […] A rendszerváltástól 2000-ig vett részt a Szovjetunióba hurcolt magyar műkincsek felkutatásában – 1994-től miniszteri biztosként. […]
– írja róla a Nemzeti Múzeum honlapja.
Az 1974 óta egyetemi oktatóként a következő generáció képzésében részt vevő szakember pályáját számos kitüntetéssel – köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével (1997) – ismerték el.
