A budapesti vasútállomások közül az elmúlt években a legtöbbször a Nyugati pályaudvar került a figyelem középpontjába, az 1884 óta álló kelenföldi indóház azonban évről évre egyre rosszabb állapotban várta a sorsát, és félő volt, hogy bármelyik pillanatban lebonthatják.
A műemléki védettségű épület megújítására számos ötlet született, az ügy végére azonban végül a kormány tett pontott: 2019 őszén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Hoffmann Tamás, Újbuda akkori polgármestere ugyanis bejelentette, hogy a Közlekedési Múzeum vállalta a MÁV által korábban bezárt, utasokat már hosszú évek óta nem látott épület megújítását.
A múzeum 2020 májusára dolgozta ki a terveket, amelyekről a múzeumot vezető Vitézy Dávid Facebook-oldalán számolt be: eszerint teljes felújítás után a gyűjtemény 1:5 arányú, nem ritkán száz-százötven éves vasútmodelljei, illetve több száz négyzetméteres terepasztala költöznek a belső térbe, amit egy családbarát vasúttörténeti kiállítás részévé tesznek.
Ekkor már tudni lehetett, hogy a teljes egészében kormányzati forrásból megvalósuló projekt terveit az Építész Stúdió készíti el, a látványtervekre, illetve a részletekre azonban egészen mostanáig kellett várni.
A február 9-én, egy kormányrendelettel kiemelt beruházássá vált munkák részeként az 1884-ben született egykori utasfelvételi és forgalomirányító épület előtt egy vele egyidős gőzmozdony áll majd, környezetében pedig vasúti tematikájú játszókert, illetve a vasút felé néző, kilátópontként is működő új terasz jön létre, ahol szabadtéri filmvetítéseket is tartanak majd.
A kiállítási tartalom tervezése már megkezdődött, a következő hónapokban pedig a részletek kidolgozása, az építési engedély megszerzése, illetve a kivitelezési közbeszerzés kiírása zajlik majd.
A látványtervek egy furcsa változást is mutatnak: a képek tanúsága szerint
Az 1884-es állapotok visszaállítása érdekében ezeket nyilvánvalóan meg kell szüntetni, ezzel azonban csökken a rendelkezésre álló kiállítótér mérete, ami első hallásra nem feltétlenül tűnik jó ötletnek.
Kérdéseinket a Közlekedési Múzeumnak is feltettük, akik válaszukban kifejtették: az elmúlt évtizedekben a toldalékok látványa volt ugyan megszokott, azok építési színvonala azonban nem érte el az eredeti épületét.
Ez persze nem lenne elegendő indok a bontáshoz,
A szakértők nem tartották jó ötletnek az északi oldal újjáépítését, a déli toldalék megtartása pedig ennek fényében szükségtelenné vált.
A levélből kiderült, hogy a projekten dolgozók szerint nem a földszinti, hanem az emeleti helyiségek bizonyulnak a legideálisabb kiállítótereknek, így a döntés ugyan az alapterület egy részének feláldozásával jár, a munkák során azonban nem ez a méret az elsőrendű szempont, hanem az eredeti épület felélesztése,
a kiegyensúlyozott látogatói útvonal, illetve a koherens kiállítási élmény a legfontosabb.
És ez így van rendjén.
