Már az óegyiptomiak is hirdettek papirusztekercsen, nálunk viszont csak a XX. század fordulójától vált tömegessé az apróhirdetés a sajtóban, főkét a Pesti Hírlap hasábjain.
A Kossuth Kiadó egy különleges kötetet jelentetett meg a közelmúltban, mely az újsághirdetések hazai aranykorát idézi, és átfogja a teljes XX. századot. Nem tudományos mű, hanem személyes és szubjektív válogatás a Magyarországon megjelent újsághirdetésekből.
Mint cseppben a tenger mutatkozik meg bennük száz év magyar valósága: kiderül, hogy elődeink mit adtak-vettek, milyen házastársra vagy partnerre vágytak, milyen lakásokat és állásokat kerestek-kínáltak, vagy éppen miféle tervek megvalósításához próbáltak partnereket találni a gyakran viharos gyorsasággal változó körülmények közepette. S bár az apróhirdetések vannak a könyv fókuszában, az olvasó ízelítőt kap a korszak folyamán a hazai lapokban megjelent képes újsághirdetésekből is, amelyekben nem a magánemberek, hanem a cégek reklámüzenetei dominálnak. A kötetben szereplő hirdetések hű tükrei a század különböző korszakainak: tartalmukban, nyelvezetükben, szóhasználatukban avagy képi megfogalmazásukban.
A kötet összeállítója, Vince Mátyás, a HVG alapító főszerkesztője az apróhirdetéseken és a képes újsághirdetéseken kívül egy harmadik síkon is végigköveti a könyvben a XX. századot: minden egyes évhez egy-egy szalagcímet is választott az adott évben megjelent napilapokból. Ezek olyan eseményekről adnak hírt, amelyek Magyarország szempontjából fontosak vagy érdekesek voltak, vagy szóhasználatuk jellemző volt az adott évre, illetve a korszakra.
Ahogy a könyvhöz írott előszavában Závada Pál írja:
„a mindenkori címek inkább csak a század iránytű-jelei, hisz a kötet nem a válogatott vezércikkek könyve, hanem az apróbetűvel szedett hirdetéseké.”
