Az alig tízezres szerbiai város, Kostolac mellett elterült Viminacium kétezer évvel ezelőtt a Római Birodalom egy fontos, negyvenezres városa volt, köszönhetően annak, hogy a római hadiút mellett feküdt, területén pedig nagy számú katona is állomásozott. Az V. században hunok rombolták porig, Justinianus császár azonban újjáépíttette, de a szlávok néhány évtizeddel későbbi érkezésekor azok már újra csak egy gyorsan hanyatló várossal találkoztak.
A romokat a kutatók ma 450 hektáron tárják fel, az egykori Duna-meder helyén működő felszíni szénbányában azonban nyilvánvalóan egészen más módszerekkel dolgoznak, nem számítva évezredes emlékekre.
A meglepetés erejével hatott tehát a dolgozókra, hogy
hozott a napvilágra – a tizenöt méteres, lapos fenekű jármű a római hajóépítési technikákat tükrözi, két kisebb, egy fatörzsből faragott társa pedig a szlávokra utal – ők ilyenekkel keltek át ugyanis a Dunán, hogy azután kis csoportokban intézzenek támadásokat.
A hajók egy tizenöt méter vastag kavicságyon, hét méternyi agyag és iszap alatt feküdtek, így az oxigéntől és mikrobáktól elzártan kivételesen jó állapotban maradtak fenn – illetve maradtak volna, ha a a bányagépek egyike nem épp a legnagyobb hajóba váj, annak 35-40 százalékát megsértve. A kiérkező régészek természetesen a lehetőségekhez mérten megmentették a helyzetet, így a keletkezett töredékek összegyűjtésével a szakértők majdnem teljes egészében képesek lesznek rekonstruálni a hajótestet, mindez pedig talán hozzásegíti majd őket ahhoz, hogy jobban megértsék, hogyan készültek a járművek, illetve mi okozta a pusztulásukat – mondta el az Ars Technicának a Viminacium-projektet vezető archeológus, Miomir Korac.
A római, dísztelen példány harminc-harmincöt embert szállíthatott, és minden jel arra mutat, hogy hosszú időn át szolgálta a Birodalmat, hiszen javítások egész sora, illetve számos vasalás és fémszegecs látszik a testén. Az első vizsgálatok szerint az építési technológia használata a rómaiak eltűnésével egyáltalán nem tűnt el a környékről, hiszen a hajóépítők a középkorban is hasonló módszerekkel dolgoztak. A két barbár hajó jóval egyszerűbb konstrukció, bár egyikükön faragott díszek láthatók.
Pontos koruk, illetve római, vagy barbár voltuk persze még nem száz százalékig biztos, noha a rendelkezésre álló források a város VII. századi teljes megsemmisülése után egyáltalán nem jelzik, hogy bármiféle kikötő állt volna a területen, így a koronavírus-járvány által megakasztott munka ellenére a kutatók magabiztosak.
A faanyagból vett minták tehát a laboratóriumban várnak a vizsgálatokra, azok azonban biztosan nem fognak rámutatni arra, hogy mi okozta a három hajó vesztét.
A lelőhely Viminaciumhoz való közelsége persze azt sugallhatja, hogy harc okozhatta a végzetüket, erről azonban nem csak, hogy feljegyzések nincsenek, de más nyomok sem utalnak rá, így a legkézenfekvőbb magyarázat az lehetne, hogy embereket, vagy árut szállítottak, és használat után egyszerűen csak sorsukra hagyták őket, vagy elmenekültek róla, mielőtt azok elsüllyedtek volna.
A hajókról, illetve megtalálásukról a Novosti oldalán látható néhány közelebbi fotó.
