Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek szerdán Andorai Pétertől, a nemzet színészétől a Farkasréti temetőben Budapesten.
Nagyon szerettünk és szeretünk Péter
– mondta Eperjes Károly a búcsúztatáson, alki felidézte, Andoraival még fiatal korukban megegyeztek egymással abban, hogy ha eljön majd az-az idő és az egyikük túléli a másikat, akkor a másik mondja a búcsúbeszédet.
Szabó István nagyon nagy színésznek nevezte Andorai Pétert, aki mindig gondolatokat, érzelmeket jelenített meg szerepeiben, ahol mindig a fontosat és az örököt kereste. Energiáját a karakter célja vezette és mindig személyesen volt jelen szerepeiben állandó intenzitással, teli apró emberi meglepetéssel. Mint mondta, különös, titkos belső energia áradt a színművészből, férfiasság és törékenység, erő és kétkedés együttese. Szeretetre méltó embernek nevezte a művészt, aki barátként figyelmes és hűséges volt, munkatársként pedig nyugodt, felkészült és támogató.
Felidézte, hogy először 1979-ben készítettek együtt filmet, azután még nyolc alkotásban dolgoztak együtt.
Utoljára múlt évben követhette arcodat, figyelmes átható tekintetedet a kamera
– mondta.
Kiemelte, hogy méltóság és csend, a hallgatás és a figyelem ereje áradt a művészből. Mindig odafigyelt a felé áradó gondolatokra, érzelmekre, „a csend és a figyelem nagy művésze voltál” – hangsúlyozta a rendező..
Andorai Péter rövid, súlyos betegség után február 1-jén, életének 72. évében hunyt el.
(MTI)
Kiemelt kép: Czimbal Gyula / MTI
