Meghalt Tandori Ágnes író, műfordító, Tandori Dezső felesége és alkotótársa, az író hagyatékának őrzője.
Nagy Ágnesként született 1942. október 28-án, Pécsen. Gyermekkorát Erdélyben és Vácon töltötte szülei és húgai körében, majd a család az 1950-es években Budapestre költözése után a fővárosban szerzett francia-német idegen nyelvű levelezői diplomát. 1967-ben kötött házasságot Tandori Dezsővel. Előbb a Malévnél dolgozott, később az Iparművészeti Vállalat munkatársa volt. Ezt a munkakörét hagyta el az 1970-es években, hogy szellemi szabadfoglalkozásúként, íróként és fordítóként, a Tandori Dezső nélkülözhetetlen részeként, a Tandori-művekben „Másikunk”-ként emlegetett szerepben aktívan segítse és ösztönözze a legkülönbözőbb Tandori-művek megszületését – írja róla a Tiszatáj online.
Tóth Ákos, Tandori Dezső monográfusa Tandori Ágnestől, nekrológjában úgy emlékezik rá, hogy
a felsorolt bibliográfiai adatok együttesen sem képesek felidézni és érzékeltetni Tandori Ágnes hozzájárulásának jelentőségét Tandori Dezső életműve szempontjából: szinte szótlan, de kitartó jelenléte, mely öt évtizeden keresztül Tandori minden emberi-művészi kísérletében megbízható és méltó támogatást jelentett, valójában ugyanis Tandori művészi univerzumának keretei közt – a korai nagyregények és hosszú versnaplók lapjain – mutatkozik érvényes alakjában, és van maradandó módon megörökítve. A Lány, Másikunk, Madame D’Array, Tradoniné, T. Á., stb., annak a titokzatos élőnek megannyi, igazinál igazabb neve, ki 2020. január 1-én végleg megtért Övéihez.
Az elmúlt évtizedekben Tandori Ágnes neve számos alkalommal jelent meg Tandori Dezső neve mellett társfordítóként: egyik legrangosabb, közösen jegyzett munkájuk Arthur Schopenhauer A világ mint akarat és képzet című filozófiai főművének magyarítása, melyért 1992-ben Az Év Könyve jutalmat vehették át.
andori Ágnes hangján is szóltak Edward Rice Burroughs-nak az 1980-as évek második felében magyarul is nagy sikerrel megjelentetett Tarzan-regényei.
