Amióta március közepén kijött a Netflixen a Love, Death & Robots, rengetegen emelik a magasba, hogy a Deadpool és a 2019-es Terminátor rendezője, Tim Miller milyen csodát hozott létre David Fincher produceri munkájával. A tengernyi cikk és ajánló érthető, ugyanis a Black Mirror olyan magasra tette a lécet, hogy nem volt, aki megugorja. Most viszont az emberiséget riogató antológia-sorozat emberére (!) akadt, ráadásul mindezt animálva teszi. A Love, Death & Robots 18 részen keresztül maximum 17 percben döbbenti meg a nézőt, és maradjunk annyiban, hogy a szerelem helyett azért a szex jobban megállná a helyét a címben.
Vegyük most úgy górcső alá a netflixes sorozatot, hogy nem vagyunk óriási sci-fi-rajongók, és nem néztük meg többször az Expanse-t vagy a nemrég bemutatott Nightflyerst. Ebben az esetben elsőre, minden ismeret nélkül ijesztő lehet a Love, Death & Robots, főleg akkor, ha nem vagyunk nagy animáció-rajongók, és a részekben sokszor keveredik a sci-fi a horrorelemekkel. De ha nem üljük végig az egész évadot, egyes epizódokat mindenképp érdemes kiragadni, hogy sírjunk, nevessünk kicsit vagy csak simán sokkoljon bennünket egy sötét jövőkép. A Love, Death & Robots minden részét más rendezte, és ha megnézzük az IMDb-jét, kiderül, hogy a fél stáb magyar. De nem csak emiatt kell odafigyelnünk a produkcióra: az összes különböző stílusban készült, némelyik pedig egy AAA-s konzoljátékra emlékeztet hiperrealisztikus részletekkel. Van, hogy nehéz megállapítani, hogy élő szereplős sorozatot nézünk-e vagy animációt.
Az egyetlen hiba viszont, hogy a Love, Death & Robots sokszor esik túlzásba, és előfordul, hogy igazi üzenet nélkül koncentrál a durva szexjelenetekre (ennek a Daily Beast egy külön cikket is szentelt), amik után nem marad más, csak a fölösleges robotos meztelenkedés. Ilyen például a Witness című rész (nem ajánlott nyilvános helyen bekapcsolni, edzőteremben, a futógépen különösen kínos tud lenni a fétispornó), ahol annyira a levegőben lebeg a befejezés, hogy felmerül a gyanú, hogy kizárólag a testiség motiválta az alkotókat. Néha a 18 pluszos karika visszafelé sül el, és tartalom nélkül hagy bennünket, azonban 18 rész nem kevés (6-17 perces mind), úgyhogy belefér egy-egy kapufa. Ahogy a Black Mirrornál, itt is más és más látványt, illetve jövőképet képzeltek maguk elé az alkotók – majdnem mindig – középpontban a robotokkal. Lehet őket szeretni a megteremtett világért, a csavaros fordulatokért és forgatókönyvért, vagy legutolsó sorban az aránytalan szexjelenetekért.
Nem árt az elejétől a végéig megnézni a robotokat, de kiválogattuk a kedvenceinket, amik kötelezőek (a Vulture egy korrekt sorrendet is felállított), és akár egy komplett évadot is el tudunk képzelni belőlük. A poént nem lőjük le egyiknél sem, viszont jöhet pár spoiler.
Fish Night
A Fish Night lehet, hogy nem a legerősebb rész, de az egyik legizgalmasabb látványt adja, ahogy két kereskedő pasi lerobban a sivatag közepén, majd egy másik dimenzióba átugorva ősi, vízi lények között találják magukat. A baj csak annyi, hogy nem lehet olyan egyszerűen ki-be járkálni a a világokból.
Alternate Histories
A részt nem véletlenül idézik annyit, elvégre többféleképpen ölik meg benne a fiatal Hitlert. Az alapötlet zseniális, miszerint egy applikációval nézhetjük meg, hogy alakult volna a történelem egyes pillanatok megváltoztatásával. Maximum annyit érdemes tudni, hogy inkább egy geg az Alternate Histories, és nem egy komoly második világháborús összeesküvés-elmélet. De aki egy zselékupacba zárt Hitlert akar látni, az örülhet.
When the Yogurt Took Over
Mi lesz akkor, ha a joghurtok átveszik az uralmat? Mi lenne?! Annyi, hogy rájövünk, hogy milyen önsorsrontó népség az emberi faj, és még egy intelligens tejtermék is felülkerekedik rajtunk. Az lett volna az igazi csavar, ha már valami vegán joghurt vagy tejföl diadalmaskodik: a tejtermék már nagyon 2017.
Sonnie’s Edge
A nyitóepizódot nem lehetett egyszerű kiválasztani, de sikerült az egyik legütősebbre rábökni. Sonnie legyőzhetetlen bestia, mert nem a hatalomért küzd. Nem a dicsőségért, és nem is a pénzért, és amíg ezt az ellenfelei nem értik meg, addig marad ő az elpusztíthatatlan. Egyszerre durva, megindító és érzéki részről van szó.
Beyond the Aquila Rift
Na, a Beyond the Aquila Rift pont találó példája, hogyan lehet összezavarni egy zseniális epizódot egy fölösleges szexjelenettel. A messzire sodródott űrhajó kalandja után muszáj még percekig feldolgozni a látottakat.
Three Robots
A galamblelkű, kezdő sci-fiseknek nem árt például a Three Robots című résszel kezdeni. Ez az az epizód, ami szellemesen mutatja be az apokaliptikus, emberek utáni világot. A koponyák láttán sincs kedvünk sírni, ahogy a három jó barát katasztrófa-turistáskodik egy lerombolt metropoliszban. A legjobb pedig, hogy itt is (máshol szintén főszerephez jutnak) kulcsfigurát játszanak a macskák, mint az univerzumot bábként irányító szőrgombócok.
Good Hunting
A Good Hunting már egy létező írás alapján készült, Ken Liu fikcióját láthatjuk a Netflixen. Liang egy démonvadász, Yan pedig egy Huli jing. Mindketten eltávolodtak az otthonuktól, Liang mérnök lett, Yan pedig prostituált, de az útjuk ismét találkozik, mikor Yan egy életre visszaadja azt a sok fájdalmat, amit a férfiaktól kapott.
Suits
Az egyik legmeghatóbb epizód egyértelműen a Suits, amiben a vidéki Amerika találkozik a sci-fivel, és új szörnyekkel kénytelenek megküzdeni a farmerek. Kiszámítható, mégis a legemberibb és meghatóbb rész lett ez egy motorizált, transzformeres, de egyszerű világból.
Zima Blue
Nem szeretnénk lelőni a Zima Blue végét, de még ha le is írnánk az összes részletet, akkor se biztos, hogy mindenki kedvet kapna hozzá. Ez talán az a rész, ahol a legtöbbet lehet kombinálni: egy híres, robottá operált művészt babonáz meg egy bizonyos kék árnyalat, amivel visszatér az origóhoz, és megkérdőjelezi saját magát. Robot ő vagy ember?
Love, Death & Robots, első évad, 18 rész, Netflix, 2019, 24.hu: 8/10
Kiemelt kép: Netflix
