Budapesten celebrált a fenékkultusz főpapnője

Ha egy falunapon ezzel lépnék fel, szégyellném magam

– mondta mögöttem egy srác a Nicki Minaj-koncert kellős közepén a büfében, amikor mind a ketten kimentünk még egy sörért.

Kezdjük ott, hogy nem vagyok Minaj-rajongó, nem is utálom, hanem csodálkozva állok a jelenség előtt, hogy belőle lehetett valaki. És ezt a budapesti koncertje sem tudta megváltoztatni, ahol pedig mindent bevetett Nicki Minaj, mégsem adott többet, mint egy falunapi hakni.

A vaskos másfél-kétórás késéssel egy pegazuson a színpadra érkező Minaj nálunk legalább színpadra állt, és nem csak azért, mint Pozsonyban, hogy bejelentse, hogy elmarad a koncert – állítólag azért, mert nem volt elég áram az arénában. A körülbelül háromnegyedig megtelt Papp László-aréna közönségének egy része hálás is volt ezért, de legalább

az emberek felének arcán csak méla unalmat és csodálkozást láttam afelett, hogy ez mégis mi akar lenni?

Nicki Minaj hamisítatlan best of műsorral készült, a karrierjének minden állomását megmutatta blokkokként: eljátszotta a dühös rappert, a vicces, ironikus rappert, a popsztárt, a dívát, az EDM-kelléket, és ehhez többször át is öltözött. Mindezt úgy sikerült a koncertbe sűríteni, hogy sokszor a felüknél is rövidebbre voltak csonkolva a számok, ami a fiatal közönség short attention spanjéhez lehet passzol, de amúgy értelmezhetetlen volt. Körülbelül annak az élőben előadott megfelelője ez, mint amikor valaki ugrál egyik számról a másikra Spotify-on, ami végső soron egy dolognak a jele: nem elég jók a számok.

Mert hogy Nicki Minaj számai nem elég jók. Azaz van pár nagy sláger, ami oké – Anaconda, Super Bass, csak hogy mondjak kettőt –, de a többi annyira semmilyen, hogy tényleg csak elkattintani lehet róluk.

Ennek a jelenségnek a legnevetségesebb verziója a DJ Boof nevű ember színpadra lépésével teljesedett ki, aki XXXTentacion, Chance the Rapper, Kendrick Lamar-számokat pörgetett másodpercekig, amire megőrült a közönség. A három rapperben a bőrszínükön kívül semmi más közös nincs, de senkit nem zavart, hogy totál össze nem illő dolgokat pakol egymás után a dj, csak az volt a lényeg, hogy slágereket hallhatnak hangosan. Másodpercekig.

Ez mutatta meg a legszebben, hogy a streamelés, a playlist-kultúra, az egy-egy dalt futtató slágeripar mennyire kiüresítette nem csak az albumkészítés fontosságát, de a számírásét is: egy jó refrén már elég sokak boldogságához.

És így egy koncert is csak olyan slágerek felé való rohanás lehet, amilyen a Nicki Minaj-koncert volt. Amikor megkapta a közönség a slágert végre, akkor örült, egyébként meg a rajongók biztos örültek, a többiek meg nem tudom mit csináltak, én halálra untam magam.

Mert hiába produkálta magát és világhíres fenekét Nicki Minaj minden lehetséges módon, hiába üvöltözte állandóan a mikrofonba Dj Boof, hogy Minaj a királynő, ettől még elég semmilyen volt a színpadi megjelenése. Elég sok olyan koncerten voltam már életemben, ahol a színpadtól sok-sok méterre is lehetett érezni valakinek a  karizmáját, Minajból viszont nem sok jött át azon kívül, hogy ő a híres hiperszexualizált fekete nő, akinek nagy a segge és szeret műbalhézni más sztárokkal.

A$AP Rocky vagy Tyler, The Creator úgy csinál baromi jó koncerteket, hogy az ember akkor is figyel rájuk, ha két szám között szusszannak egyet, mert annyira erős a jelenlétük. Minajra akkor sem figyeltem teljes szívvel, amikor a legjobban bedobta magát.

Pedig eléggé ráépült a show, mert háttértáncosból és más showelemből sem volt túl sok, neki kellett volna elvinni a hátán az egészet, de túl nagy rá ez a kabát. A magas magyar srác biztosan örül, akit felhívott Nicki Minaj a színpadra, hogy aztán bezárja egy üvegkalitkába, táncoljon neki, majd szelfizzen vele, de másoknak ez sem túl izgalmas show.

Ez már egyébként azután történt, hogy a koncert felénél fellépett Juice WRLD, aki előzenekar lett volna, de valószínűleg a csúszás miatt Nicki Minaj fellépését osztotta ketté. A Soundcloud-rapper hozta az elvárhatót, harsány számokra szomorú szövegeket kiabált, sok vizet nem zavar tinédzserek világán kívül.

Az utána visszatérő Minaj popos, EDM-es veretésekkel támadt, amivel még egyszer feltüzelte a rajongókat, és a kevésbé lelkesekből pedig elindított egy nagyobb hazafelé tartó hullámot. Rövid időn belül utóbbiakhoz csatlakoztam.

Hazafelé így azokkal mentem, akiket nem győzött meg Nicki Minaj, egy nő röhögve mutatta, hogy a VIP-pakkhoz járó rózsaszín szatyorban van minaj-os elemlámpa, de nem működik ez sem. Ahogy szerinte a koncert sem működött, amit ő úgy fogalmazott meg a mellette rózsaszín Minaj-sapkában ülő barátjának, hogy: „Ez mégis mi a fasz volt?”

 Hivatalos fotós nem dologozhatott a budapesti koncerten, a cikkben szereplő képek illusztrációk Niki Minaj egy korábbi koncertjéről. Kiemelt kép: dpa / AFP