Nem meglepő, hogy a történelem előtti idők népcsoportjai, illetve a természeti népek ékszerei közt főként természetes alapanyagokkal találkozni, hiszen ezen csoportok ékszerkészítői olyan anyagokkal tudtak gazdálkodni, amelyekhez közvetlen környezetükben fértek hozzá, és amelyeket könnyedén meg tudtak munkálni.
Annál meglepőbb, hogy a fejlett társadalmakban − ahol a nemesfémek és a különböző minőségű ásványok egyaránt egyszerűen beszerezhetőek és feldolgozhatóak − is találkozni hasonló alapanyagokkal. Az ilyen ékszerek különlegességük miatt képesek kitűnni más darabok közül, így akár egyszerűségük dacára is extrém hatásúak lehetnek.
Több szokatlan ékszertípus a viktoriánus korban vált divatossá, miután Charles Darwin és más természettudósok munkásságának köszönhetően egyre népszerűbbek lettek a természettudományok és ezzel együtt a természetes anyagok és motívumok.
Rovarokat, növényeket, csontokat, földön kívüli kőzeteket hordunk
Az izgalmas alapanyagot tartalmazó ékszerek közül a legismertebbek azok, amelyek borostyánt tartalmaznak. Bár a megkövesedett gyanta már önmagában is különleges, hiszen egy több millió éve elpusztult fa nedvéből készült, még érdekesebbé válhat, ha egy állat (leginkább egy rovar) vagy további növények maradványait is őrzi.
Mivel a gyanta a legtöbb esetben nem kövesedik meg, hanem az időjárási körülmények miatt feloldódik, már önmagában arra is kevés az esély, hogy a borostyán létrejöjjön. Hát még arra, hogy épp egy növénydarab vagy egy állat ragadjon bele, mielőtt megkötne.
Ugyanakkor nem csak több millió éves maradványok tűnhetnek fel az ékszereken. A különböző állati csontok szintén népszerűek, gondoljunk csak az elefántcsontra. Ezek az Európai Unióban azért is érdekesek, mert a jogszabályok alapján legálisan már nem lehet újonnan készült elefántcsont-ékszerekhez hozzájutni. Az európai törvények szerint csak az 1947-et megelőzően előállított elefántcsonttárgyakkal lehet szabadon kereskedni, az 1947 és 1990 között készültekhez már hatósági engedély kell, míg az ennél újabb tárgyakra szigorú tiltás vonatkozik.
Persze nem kell magának az alapanyagnak kifejezetten értékesnek lenni ahhoz, hogy az ékszer különlegessé váljon. Egy cápafog, egy virág vagy egy mai rovar, illetve ezek egy-egy töredékének felhasználásával az ékszerkészítők máris érdekes kiegészítőket alkothatnak. A 19. századi Angliában például a galapagosi óriásteknősök páncéljának, kagylók, korallok és pillangószárnyak felhasználásával is születtek ékszerek.
Természetesen azok is találhatnak maguknak izgalmas darabokat, akik nem szeretnének egy elpusztult élőlényből készült díszt hordani, hiszen különleges alapanyagokat a föld, sőt, idegen világok is kínálhatnak. A világűrből érkező természetes objektumok, az úgynevezett meteoritok feldolgozásával szintén változatos ékszereket hozhatnak létre. Ha belegondolunk, hogy ezek a kőzetek létrejöttük után elképesztő távolságot tettek meg, hogy elérjék a Földet, és végül egy gyűrűn vagy nyakláncon végezzék, máris érthető, hogy miért olyan izgalmasak a meteoritot tartalmazó ékszerek.
Kiemelt fotó: Thinkstock
