Részlet a műből:
„Aki élt és mozgott, a Grand Caféba járt. Na jó, többnyire a helyőrség tisztjei fordultak meg ott. Szórakozóhelyből nem volt sok Moulins-ban, és úgy sejtem, hogy ez ma sincs másként. A Grand Café szép hely magas mennyezettel, egészen addig felérő tükrökkel és sok-sok asztallal, amelyek már húsz éve is telefonnal voltak felszerelve. Adrienne-nel mi gondoskodtunk a szórakoztató zenéről.
– Értem. Itt énekeltétek, hogy Qui qu’a vu Coco, igaz? – emlékezett Dmitrij.
– Azt is énekeltük. Nekem az a dal afféle védjegyem lett… – Gabrielle elhallgatott, és gondolatban megint az emlékeibe merült. – Ugyanúgy, mint Ko Ko Rico dala – folytatta végül, és Dmitrij szemébe nézett. – Így lett Gabrielle-ből Coco.
– Nem írt Offenbach operettet egy parfümkészítőről is? A zene kiteljesíti az életedet, ma chère. – Dmitrij megfogta Gabrielle karját. – Nézzük meg, hol született meg Coco Chanel! És hogy őszinte legyek, meg is éheztem.
