Il Volo
A crossover virágzik, mióta feltalálták, és ez így is fog maradni, míg világ a világ. Főként, ha a klasszikus zene különféle zsánereinek populáris stílusokkal való ötvözeteire gondolunk: a popritmusok könnyebben befogadhatóvá teszik a klasszikusokat a gyakorlatlan fülnek, s mint ilyen, a crossover gyakorlatilag demokratizál. Az már más kérdés, hogy ezt is lehet ízléstelenül és ízléssel is művelni, az operát a poppal ötvöző, magát a „popera” stílusába soroló olasz Il Volo trió utóbbi csoportba tartozik. A két tenor és egy bariton énekesből álló zenekar pár éve robbant be világszerte, amikor is ők képviselték Olaszországot az Eurovízión, harmadik helyen, ám abszolút közönségkedvencként végezve. Az urak, akiktől persze olvadoznak a nők világszerte, azóta is teleáriázzák hangjukkal a világot, így a nem angol/spanyol pop egyik legsikeresebb képviselői, hozzánk is jönnek nemsokára.
Rammstein
Oké, lehet vitatkozni a műfajok helyéről a popzenében, de ha egy Rammstein nem szerepel egy efféle listán, akkor valami nincsen rendben a világban. Mert oké, hogy a Rammsteinben nem éppen angyali arcú, cicasimogatós fiúk játszanak rágógumipopot, de hogy a nem angol/spanyol nyelvű zenei produkciók között ez a német metálbanda az abszolút legismertebbek között szerepel, azt nehéz lenne eltagadni. (Bár ők egyébként nem kizárólag németül énekelnek, vannak angol-német keveréknyelven énekelt, vagy éppen spanyol nyelvű dalaik is. És mivel a frontember Till Lindemann egészen szuggesztív személyiség, a Rammstein zenéje pedig minden zúzda ellenére igazán fülbemászó, egészen biztosan nem kevés olyan ember van a világon, aki a Rammstein kedvéért kezdett el megtanulni németül.
Stromae
Stromae szintén lehagyhatatlan egy efféle listáról: a belga, franciául éneklő, elektronikus popzenét hip-hoppal és még ezerféle stílussal keverő őstehetség az egyik legmenőbb figurája a kortárs popzenének, akivel a fél világ együtt szeretne alkotni. Amellett pedig, hogy egészen ellenállhatatlanul slágeres dalokat szerez, ez az androgün jelenség igazi showman is, például úgy mozog, hogy arról közel lehetetlen levenni a szemünket. És, ahogy listánk többi eddigi szereplője, ő is van olyan izgalmas és inspiráló, hogy simán megtanulnék franciául csak azért, hogy érthessem, miről énekel olyan hidegrázós szuggesztivitással.
Khaled
Khaled egy itthon esélyesen kevésbé ismert algériai énekes-dalszerző, aki azzal együtt sem csak ínyenceknek ajánlott, hogy a műfaj, amiben elsősorban alkot, igazi kuriózum. A raï stílus, amiben az ő zenéi mozognak, keveri hazája népzenéjét a francia, spanyol, afrikai és arab zene hatásaival. Igazi multikulti zenei csodaélmény, valahonnan a Waka Waka világából, csak éppen kevésbé kommercializáltan. Khaled egyébként már Pitbullal is dolgozott, tehát ismeretlen drágakőként azért nem hivatkozhatunk ré, de tény, hogy igazi különlegesség, amit csinál.
BTS
Napjaink egyik legmeghatározóbb popzenei trendje az észak-koreai rágógumipop, azaz a K-pop előretörése, amit csak Korean Wave, azaz koreai hullám néven neveznek az okosok. A K-popnak pedig az abszolút királya a BTS nevű héttagú, popot, R’n’B-t és hiphopot ötvöző, koreaiul és japánul éneklő fiúzenekar, akik nemrégiben azzal kerültek be a nemzetközi hírekbe, hogy az amerikai Billboard top 200-as listájának élére törtek nemrég megjelent lemezükkel, amit, ugye, nem gyakran ér el nem angolszász produkció, K-pop bandának pedig konkrétan még sosem sikerült a BTS előtt. A zenekar tűpontosan kivitelezett koreográfiáiról és kisfiús, makulátlan külsejű tagjairól ismert, no meg Army, azaz Hadsereg nevű keményvonalas rajongóbázisáról. Melyben egyre nagyobb részt jelentenek az amerikai fanok, annak ellenére, hogy többségük jó eséllyel egy betűt sem ért a szövegből. A banda épp világkörüli turnén van, koncertjeik többségére órák alatt elfogynak a jegyek – így maradnak a videók, egészen furcsa, de abszolút érdekes élmény.
Kiemelt kép: AFP / GettyImages
