Hosszú betegség után elhunyt a testvérével, a szintén rendezőként és forgatókönyvíróként jegyzett Paoloval együtt az olasz filmművészet utóbbi fél évszázadának fontos részét adó Vittorio Taviani.
A hatvanas évek Olaszországában egy csapásra ismertté vált páros utolsó filmjét 2017-ben készítette el. Munkáik közül pedig kiemelkedik a szardínaii amatőr és képzett színészeket is felvonultató Apámuram (1977), melyet a Cannes-i Filmfesztiválon besöpörte a legnagyobb értékű díjnak számító Arany Pálmát.
Nála két évvel fiatalabb testvérével való munka- és magánéletbeli kapcsolata annyira szoros volt, hogy a legendás Marco Mastroianni egyszerűen csak Paolovittorioként hivatkozott rájuk.
Művészetüket már az 1986-os Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán-életműdíjjal jutalmazták, de a pisai egyetem jogi szakán végzett, pályájukat színészi rendezőkként indító Paolo és Vittorio egyetlen pillanatra sem vonult vissza a filmezéstől.
2012-es közös produkciójuk, a Cézárnak meg kell halnia című dokudráma is Európa-szerte kavart hullámokat: az életfogytiglani börtönbüntetésüket töltő gyilkosok és maffiózók életét rögzítő, az általuk színpadra állított Shakespeare-tragédia, a Julius Ceasar előadásának megszületését követő dokudrámát a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvével, illetve az Ökumenikus Zsűri Díjával tüntették ki.
