Budapest híres arról, hogy ami máshol bug (szívás), abból nálunk feature (menőség) lesz; gondolok itt például a dohos pincehelyiségekre, amelyekből a magyar fővárosban 1.) turisták által imádott romkocsma / szórakozóhely épül ki, vagy 2.) szabadulószoba születik.
Legalábbis eddig az összes escape roomot, amelyet volt alkalmam végigkalandozni, koszos-dohos pincében alakították ki, és ezt nem is próbálták meg álcázni, inkább telezsúfolták izgalmas tárgyakkal, és ennek megfelelő környezetbe helyezték a játékokat (katonai kórház, börtön, lepratelep, bár ez utóbbi valószínűleg csak a képzeletemben létezik).
Ehhez képest amikor a Pagony kiadó által megálmodott, mi több, meg is valósított kalandszoba tesztelésére érkeztem, olyan érzésem volt, mintha a könyvesboltból nem egy budai pincébe, hanem Disneyland valamelyik csecse attrakciójába teleportáltak volna.
Aki már egyszer is járt pesti escape roomban, valószínűleg egyetért velem: általában nem ilyen látvány fogadja az embert:
Sok mindent nem szabad elkotyognunk a látottakról, de azzal nem lövünk le poént, ha eláruljuk, hogy a Rumini Kalandszoba a felhasznált technológiában, látványvilágban, informatikában messze veri az eddig látott szobákat; olyan minőséget képvisel, ami eddig magyar szinten nem volt látható.
A hagyományos menekülőszobás elemek – számzár és társai – mellett csomó innovatív, interaktív, multimédiás (és további hasonló idegen szavak) megoldást is használnak. Jók az ötletek is (bár ebben sok másik escape room is legalább ilyen erős), a díszlet, a megvalósítás pedig tényleg európai szintű.
Sajnos a feladatokról pláne nem árulhatok el részleteket, mert akkor mindenki pikk-pakk kijutna, ez esetben pedig nem lenne sok értelme az egésznek. Ami publikus: a Bartók Béla úti szabadulószoba Berg Judit regénysorozatára, a Ruminire épül, de akinek gőze nincs, hogy az említett név kit vagy mit takar (coming out: magunk is csekély előismeretekkel érkeztünk), az is élvezheti a játékot, és annak is van esélye kijutni. Persze csak ha átvergődik
Mint minden hasonló helyen, itt is pályafelügyelők figyelték minden mozdulatunkat, szabadulásunk után megtudtuk tőlük, hogy van még egy pályájuk, összesen 265 m2-en lehet kalandozni. Egyszerre két csapat (csapatonként 3-7 fő) indulhat el, 45 perc alatt kell kijutniuk. Közben végig Rumini hangja hallható, aki kicsit azért pátyolgatja a kalandozókat, figyelmeztet a veszélyekre, segít összegyűjteni a varázseszközöket.
Valószínűleg azt sem árulhatom el, mennyi idő alatt jutottunk ki, legyen elég annyi, hogy gyorsan. Ez leginkább a tekintélyes szabadulószobás múlton múlt (hahaha), illetve azon, hogy most is, mint minden alkalommal, logikus gondolkodással felvértezett játékossal mentem szabadulni; ha rajtam állna vagy bukna a kijutás, még a három évvel ezelőtti pincében szomorkodnánk éhesen.
