Éppen most, 2017. október 26-án volt 19 éve, hogy elindult a Barátok közt, Magyarország első napi szappanoperája. A sorozat első producere, Kalamár Tamás 17 év után, 2015-ben hagyta ott a csapatot. Két év pihenő után viszont visszatért a csatornához, az RTLII egy napi telenovellába vágott bele. Ennek apropóján beszélgettünk a Barátok köztről, a napi daráról, és arról is, hogy van-e még jövője az óriási platformverseny mellett egy hazai gyártású teleregénynek.
Az Oltári csajok egészen biztosan nem követi a Barátok köztöt, nem valószínű egy második évad, 100 rész 100 nap alatt leforgatva, öt hónapig minden hétköznap, és ennyi. Fix vég, fix szereplők. Kalamár Tamás már bele se vágott volna egy végtelenített napi szappanoperába, nem véletlenül hagyta ott a Barátok köztöt annak idején. „A 17 év után azt hiszem, mindenkinek egy ilyen megfeszített munka éppen elég indok lenne arra, hogy abbahagyja.
A csúcson hagytam ott, abszolút jó idő volt számomra, hogy ezt a részét az életemnek befejezzem, és pontot tegyek a végére, kezdjek valami újat.
A régi szép idők a Mátyás király téren
7288 epizódot tudott le Berényiékkel, de azóta semmi. Kalamár Tamás végül is majdnem 20 évig csak a szappanoperában élt, és amíg a Barátok közt összes részét látta, addig teljesen átalakultak a tévénézési szokások. Bár még mindig tartja magát, a heti ötven legnézettebb műsor középmezőnyében hozza a 14-16 százalékos nézettséget a kereskedelmi (18-49-es korosztály) célcsoportban, azért ez már nem a régi. Kalamár még emlékszik arra az időszakra, hogy a negyedik évad környékén a tévénézők 70 százaléka választotta a Barátok köztöt.
De nem volt ekkora sikere a kezdetekben. Amikor Kalamárt arról kérdeztem, hogy ki tudta az RTL-nél, hogy mi van a kezükben, egyből magára mutogatott. Hitt a Barátok közt kultuszában, másképp szerinte ezt nem is lehetne. Az viszont tény, hogy lelkesebb fogadtatásra számítottak a nézőktől, fél év kellett, mire a Barátok közt berobbant, és akár több mint 2 millióan nézték naponta. Ma bezzeg vagy bejön valami egyből vagy nem.
Kalamár Tamás azt is gond nélkül össze tudja foglalni, hogy mi vitte sikerre a sorozatot. Nem is feltétlenül Fodor Zsóka (Magdi anyus) és nem is Rékasi Károly (Bartha Zsolt) a lényeg, hanem a sztori. A producer ragaszkodik ahhoz, hogy a színészek kevésbé számítanak, csak a történet és a karakterek, Arra viszont büszke, hogy nagyon ritka, hogy ennyien maradjanak meg az alap szereplőgárdából.
A megújulás is nagyon fontos része a sikernek, és ehhez hozzátartozik, hogy karakterek és színészek mennek és jönnek.
Mindössze négyen maradtak 1998 óta: Berényi Miklós (Szőke Zoltán), most már Özv. Dr. Schneider-Balogh Nóra (Varga Izabella), Novák Laci (Tihanyi-Tóth Csaba) és Vili bácsi, teljes nevén Kertész Vilmos (Várkonyi András).
Megküzdenek a tévék a fiatalokért
A kereskedelmi célcsoport a 18-49-es korosztály, a csatornák őket akarják leginkább megszólítani. Ez régen annyiból volt egyszerűbb, hogy a fiatalabbak többet tévéztek, maximum annyi volt a kérdés, hogy hova kapcsolnak.
Tartalomra mindig szükség van, a platform változhat, de a tartalom az mindig ugyanaz lesz. Az emberek éhesek egy jó sztorira.
– mondta Kalamár Tamás, mikor arra kérdeztem rá, hogy van-e még jövője egy magyar telenovellának.
Az idősebbek maradtak a tévézésnél, de a többiek szétszóródtak. “A fiatalokért való küzdelem sokkal nehezebb, ők kevésbé lojális közönség” – és Kalamár azt is hozzátette, hogy az 50-hez közelebb esők sem olyan hűségesek, mint a Barátok közt elején. Ennek ellenére a producer elutasította, mikor rákérdeztem, hogy a telenovellák nem ragadtak-e a bűnös élvezet kategóriájában. Ezek szerint nem az egyszerű bugyutasága miatt marad ott az ember mondjuk egy Oltári csajoknál, hanem mert mindenkinek kell a szerelem. Még a húszasoknak is.
Az érzelmekre pontosan ugyanúgy szükségük van nekik is. Ha nem lenne, akkor nem lennének sose szerelmesek, nem ragaszkodnának társakhoz. Ugyanúgy meg akarják kapni ezeket az érzelmi félórákat, mint bárki más. Az más kérdés, hogy hogyan, és hol.
– Netflix, HBO Go, vagy éppen RTL Most – lehet válogatni.
Kalamár Tamás kívülről, belülről ismeri a telenovellákat, hogy mit akar a néző, kit akar összehozni, és kit látna egyedül és magányosan a végén. Amikor még nem láttam az Oltári csajok első részét, már az alapsztoriból egyből Kalamár korábbi heti sorozata, a Szeress most! ugrott be Zséda főcímdalával és a Pintér családdal. Akit nem kapott el Alexa története, annak legyen elég annyi, hogy Kalamár itt is a jó és a gonosz, a gazdag és szegény családot rakta egymás mellé. Egy kellően idegesítő nőért, Alexáért ment a harc, a csóró Tibor és a szélhámos Gábor között dőlt el a verseny. Végül persze az igaz szerelem győzött. Az Oltári csajokban sem számíthatunk sokkal bonyolultabb történetre annyi különbséggel, hogy most három lány akar férjhez menni. Kalamár a műfaj sajátosságait a leginkább gasztronómiai hasonlatokkal tudta szemléltetni.
A főzéshez nagyon sokszor ugyanazokat az hozzávalókat használjuk, aztán mégis más jön ki belőle. Ilyen a szappanopera is.
A kiszámíthatósággal sincs baj. Az elején fel lehet mérni, hogy ki a tökéletesnek beállított nő, ki a hisztis, és ki a gazember. Nincs túl nagy meglepetés. „Olyan ez, mint amikor elmész egy vendéglőbe, odaadnak neked egy menüt, ahol a gyönyörű név alá van írva, hogy miből áll. El tudod dönteni, hogy szeretnéd-e a bélszínt. Vagy a mi esetünkben megnézed-e, vagy sem.”
És ha már itt tartunk, az is teljesen egyértelmű, hogy miért nem működik egy szappanopera vagy telenovella vidám befejezés nélkül.
Lehet menni a szabályok ellen. Csinálhatunk paprikás csirkét csirke nélkül, de minek.
A szerelem alap, és be kell teljesülnie. És ha hihetünk Kalamár Tamásnak, az Oltári csajokban be is fog.
Kiemelt kép: Berecz Valter
