A művész egy hosszú bejegyzést szentelt a témának Facebookon. Mint írja:
tény, hogy a filatorigáti fal nem emlékfal. 2006-tól kezdődően több mint 25 alkalommal festettem egyébként arra a falra, viszont jelenleg nincs kint az összes. Ennek az az oka, hogy rendkívül korlátozott hely áll rendelkezésre, így az a normális eljárás, hogy cserélődnek a rajzok, tehát ha valaki festeni akar oda, akkor valaki más munkájára fest rá, ezzel pedig vállalja azt, hogy hónapokon, heteken, vagy akár napokon belül az ő munkájára is ráfestenek. Érdemes megjegyezni, hogy a portré talán rekord ideig volt érintetlen azon a falon, és azt gondolom, hogy ez Bud Spencer személyének szóló tisztelet jele volt.
Majd hozzátette: ebben az esetben nem értékesebb az egyik ember nézőpontja a másiknál.
Személy szerint nekem nem az a problémám, hogy eltűnt a falról a portré, hiszen a fentiek szerint erre számítottam. Viszont azzal, hogy valaki ilyen nem túl elegáns módon fejezte ki magát az ügyben, pontosan azt tette, mint ami ellen, ha jól sejtem, tüntetőleg kívánt fellépni: rákényszerítette a saját véleményét mindenki másra, méghozzá anélkül, hogy bármilyen további értéket adott volna a dologhoz. Aligha javít az ügyön a kínossá sikerült művészettörténeti utalás.
TakerOne arról is ír, hogy a tanulság az, hogy amíg valami, ami más(ok)nak fontos, vagy mást jellemez, nem okoz kárt senkinek, addig fogjuk vissza a bennünk rejlő, szükségszerűen hibásan abszolútnak vélt igazságérzetet, és próbáljunk meg tisztelettel kezelni másokat és tisztelettel kinyilvánítani a véleményünket. Azt is elmondta,
A TV2 graffitigyalázásával kapcsolatban azt gondolja, hogy csak szerencsétlen döntés született: azt ugyanis nem az ő képére, csak szintén egy fekete háttérre festették.
