A Szajna partjától néhány méternyire, a párizsi csillagvizsgáló raktárában körülnézve minden bizonnyal számos fura dologra akadnánk, de leginkább egy egész sornyi láda tartalma kelthetné fel a figyelmünket, melyekben a valaha épített legnagyobb lencsés távcső (= refraktor) részei találhatóak, köztük két óriási, 125 cm átmérőjű lencse is.
A tévétoronynak is beillő távcső építését az 1900-as világkiállítás első terveinek elfogadása után, 1892-ben kezdték meg, a cél pedig egy legalább olyan lenyűgöző alkotás készítése volt, mint a három évvel korábbi világkiállítás bejáratához épített Eiffel-torony.
A világkiállítás megrendezését a németek is fontolgatták, így a franciáknak gyorsan kellett cselekedniük, mivel úgy tartották, hogy a rendező ország az egész század gondolkodását meghatározza majd, ezt a posztot pedig eszük ágában sem volt meghagyni a németeknek.
A Palais de l’Optique-ban felállított távcső két, cserélhető objektívvel rendelkezett, melyek egyikével fotókat készítettek, a másikat pedig az ég kémlelésére használták. Ez egy kissé bonyolult művelet volt, hiszen a távcső a talajjal párhuzamosan futott, így egy bonyolult tükörrendszert építettek ahhoz, hogy a csillagokat tanulmányozhassák vele.
Az óriási, mintegy hatvan méter hosszú teleszkóp szemlencséje egy sínrendszeren feküdt, és egy másfél méteres távon mozgatva tette lehetővé a fókuszálást.
Az egy éves kiállítási idő alatt alig néhány tudományos mérést végeztek vele: napfoltokat és csillagködöket vizsgáltak, valamint nagyfelbontású képeket készítettek a Hold felszínéről, de hamar kiderült, hogy a szerkezet sokkal inkább egy méregdrága marketingfogás, mint egy csillagászati eszköz.
A kiállítás ideje alatt tömegek nézték meg a távcsövet, sőt, némi aprópénzért bele is nézhettek, de senki nem volt túlzottan elragadtatva.
A távcsövet építő cég a század első éveiben becsődölt, így az eszközt 1909-ben árverésre bocsátották. Természetesen senki nem vette meg, így a lencsék, valamint az óriási tükör kivételével a test jó része a roncstelepen, vagy beolvasztás után egyszerű tárgyakként végezte.
A fénytörés elvén működő lencsés távcsövek helyét azóta átvették a tükrös távcsövek, hiszen azok sokkal kevesebb korláttal rendelkeznek, de persze lencsés túlélőkből sincs hiány.
Közülük a legnagyobb, működőképes darab a wisconsini Williams Bay-ben található Yerkes Observatory 102 centis távcsöve ugyanabban az időben készült, mint a párizsi darab, de ez ténylegesen használható volt csillagászati célokra is.
