Én most az öt – szerintem – legjobbat filmjét idézem fel.
Willy Wonka és a csokoládégyár
Roald Dahl Charlie és a csokigyár című könyvét legutóbb Tim Burton vitte filmre 2005-ben. Nekem azonban ez az 1971-es változat a kedvencem. Egyfelől talán azért sikerült olyan jól, mert még maga Roald Dahl írta a forgatókönyvet. Másrészt, bár Johnny Depp is remek színész, de Wilder játéka annyira szórakoztató, hogy arra nincsenek szavak. Jó, akik rosszul lesznek már a „musical” vagy a „zenés film” szavak puszta említésétől is, azok nem fognak beleszeretni. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy Wilder ennek a filmnek köszönheti, hogy az internet egyik legismertebb mémje lett belőle. Meséljek még?
Amit tudni akarsz a szexről…
Woody Allen 1972-es, 7 filmetűdből álló remekművében Gene Wilder egy ifjú orvost játszott, aki beleszeret egy birkába. Wilder nem esett abba a gyakori komikus hibába, hogy elbohóckodja a szerepét. Mivel annyira komoly az egész, attól válik a filmtörténet egyik legmulatságosabb alakításává.
Az Ifjú Frankenstein kalandjai
Mary Shelley klasszikusának paródiájában Wilder Woddy Allen után ismét a humor nagyjaival dolgozhatott együtt. A filmet Wilder és Mel Brooks írták, Brooks rendezte, Frankenstein segédjét, Igort pedig a ronda, de zseniális Marty Feldman játszotta.
Íme egy kis válogatás a film legjobb jeleneteiből.
Sőt, magyarul is találtam egy apró részletet. Rejtély, hogy aki feltöltötte, miért csak ezt, és miért pont ezt.
Vak/Lárma
A Gene Wilder – Richard Pryor páros csupán négy filmben szerepelt együtt, mégis, ugyanolyan ikonjai a fiatalságomnak, mint a szintén idén elhunyt Bud Spencer Terence Hillel alkotott duója. Közös munkásságuk egyik legismertebb opusza az 1989-es Vaklárma. A süket Dave és a vak Wally párosa mára bevonult a vígjáték történelembe.
Dutyi dili
Mi mással is zárhatnám a sort? A Dutyi dili több generáció meghatározó élménye. A szüleim sem bánták, hogy kismilliószor megnéztem, sőt, együtt röhögtünk rajta, annak dacára, hogy tele van trágárságokkal. Ennek talán egyik oka, hogy a javarészt börtönben játszódó filmben adekvát volt a keményebb szóhasználat. Másrészt, hogy mindez rendkívül szórakoztatóan lett tálalva. Puzsér Róberttel élve, a film a suttyóságnak a jó oldalán van. Vagy ahogy Lőwy Árpád fogalmazott igen találón:
Így hát, annyit mondok, ifjú népem:
Disznólkodni szabad, de csak szépen.
A film sikeréhez kétségtelenül hozzájárult Mezei Éva rendező szenzációs szinkronja. A főbb szereplőknek Szakácsi Sándor, Sztankay István, Balázs Péter és Oszter Sándor kölcsönözte a hangját, és Révész Mária (Gyalog galopp, Kelly hősei) írt hozzá zseniális magyar szöveget. A szomorú tény az, hogy ez a szöveg ma nem készülhetne el. Manapság ugyanis a megrendelők a trágár szöveget „lebutíttatják”, hogy leadhassák a filmet 12-es karikával. Márpedig a „Semmi szarság” helyett itt nagyon nem működne, teszem azt, hogy „Semmi sumákolás”.
Legszívesebben ide idézném az egész filmet, de beérem két kedvenc jelenetemmel. Ha van idejük, nézzék meg az egész filmet. Higgyék el, még ma is ugyanolyan vicces.
