Számított az Aranyglóbuszra?
Azok után, amit eddig elért a film, persze, hogy vártam, de inkább azt mondanám, hogy szerényen vártuk a fejleményeket, de arra is számítottunk, hogy esetleg egy másik filmet díjaz a zsűri. Már a nominálás is, és az, hogy az első ötbe bekerült a film, nagy szó, és ezért hálásak lehetünk. Hogy meg is nyertük, az egy külön ajándék. Szóval félig számítottunk rá, félig pedig benne volt a pakliban, hogy nem minket választanak. De az sem lett volna tragédia.
Sokkal erősebbnek tűnt a taps is, amikor kihirdették a győzelmet.
Ez inkább talán annak volt köszönhető, hogy jelöltek már magyar filmet Golden Globe-ra, de még soha nem nyert egy sem. Talán azt hallhattuk, hogy amióta van külföldi film kategória, azóta ez az első magyar díj. Persze lehet, hogy az is benne van, hogy mostanában kapott pár érdekes fókuszt a magyar film. Zsigmond Vilmos haláláról például nagyon sokan megemlékeztek. A magyar filmkészítőket jobban figyelik mostanában.
Vagy talán pont a magyar társadalom és közélet adhat egy olyan fénytörést, ami most még fontosabbá teheti a Saul fiát.
Persze, az is fontos, hogy mi zajlik Magyarországon, de a művészeti szempontok is fontosak. Filmnyelvi, fényképezés, operatőri munka szempontjából, vagy a rendezés a hang felől közelítve nagyon eltér, elüt a mainstream filmektől, és ez is fontossá teszi. Ez egy kísérleti film! Bevállalta a rendező, hogy kipróbál egy ilyen különleges formanyelvet, és ez bejött. Persze a téma megerősíti ezt a hatást. Jól álltak együtt a csillagok. De most mennem kell, mert csinálom a következőt.
Mi a következő?
Till Attila második nagyjátékfilmjének hangját keverjük. Az a címe, hogy Tiszta szívvel. Más típusú film ez, mint a Saul, de ugyanolyan erővel dolgozom rajta.
