Kultúra

Névtelen filmesek mutatják meg a szalagcímek mögötti Szíriát

Medvegy Gábor
Medvegy Gábor

újságíró. 2015. 11. 30. 20:06

Az Abounaddara csoport tagjai megunták, hogy a külföldi sajtóban kétféle szíriai létezik: az erőszaktevő és az áldozat.

„Ha tényleg meg akarjuk érteni az ellenséget, meg kell hallgatnunk azokat az embereket, akik nem a sztereotipizált áldozatok” – ez lehet a mottója a szíriai Abounaddara filmes csoportnak. A társaság nevük elhallgatását kérő emberekből áll, egyedül Charif Kiwan vállalja névvel és arccal a tevékenységüket, amelyről a Wired-nek is beszélt. Rövidfilmeket készítenek, a Vimeo videómegosztón már 370 van belőlük.

Még háború sem volt, amikor elkezdték

Az Abounaddara nem látványos, erőszakos filmekben mutatja be a szíriai mindennapokat, inkább személyes történeteket mutatnak be, amelyek nem jutnak el a tömegmédiába. Múlt pénteken közzétett filmjük például igazi minimál-alkotás: egy férfi, akinek csak a körvonalai látszanak, arról beszél, hogyan került az Iszlám Állam fogságába és hogyan bántak ott vele. Egészen rendesen, jobban, mint az Aszad-rezsim szokott – derül ki a kisfilmből. Még csak nem is verték a foglyokat, a dráma viszont ott csúcsosodott ki, amikor a raboknak megmutattak egy felvételt egy élve elégetett jordániai pilótáról, figyelmeztetésképpen, hogy így járnak az „árulók”.

A csoport még azelőtt kezdte meg tevékenységét, hogy kitört volna a polgárháború 2011-ben. Első filmjeik a szíriai dolgozók és művészek mindennapjairól szóltak. A polgárháborúba sodródó ország mindennapjai aztán egyre érdekesebbek lettek a kívülállóknak, tavaly már a Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi szervezet is felfigyelt az Abounaddarára, és a legnagyobb amerikai függetlenfilmes fesztiválon, a Sundance-en is díjazták őket.

A csoport szerint a külföldi média végletekig leegyszerűsített képet közöl a szíriaiakról: vagy erőszakos emberek, vagy az erőszak áldozatai. Ezzel próbálnak szembeszállni. A filmek sokszínűek, bárki elküldheti a csoportnak a saját alkotásait is. Az egyik film például egy remegő kamerafelvétel arról, hogy egy nő az unokájának mesél vacsorakészítés közben a fia haláláról.

Ha leállunk, végünk

A tevékenységüket – amit egyfajta ellenpropagandának tartanak – nagyrészt titokban végzik. Charif Kiwan szerint egy teret akartak teremteni, ahol kibújhatnak minden ellenőrzés alól, ahol a társadalom bármilyen hatalomtól függetlenül alkothatja meg saját önarcképét.

Az elején még könnyű volt rávenni az embereket, hogy készítsenek kisfilmeket, most már mindenki belefáradt, depressziós lett a háború veszteségei miatt. Kiwan szerint épp ezért kell folytatni, emlékeztetni az embereket arra, hogy mi van a szalagcímek mögött – olyan emberek, akik nem sokban különböznek másoktól. „Néha megkérdezzük magunktól, hogy megéri? Miért csináljuk ezt? De nem tudunk leállni. Ha leállunk, végünk. Így tovább csináljuk a filmeket, mert be akarjuk bizonyítani magunknak, hogy van mit tennünk” – mondta.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

JERUSALEM, ISRAEL - DECEMBER 11:  Protesters burn a poster of U.S. President Donald Trump in front of the Damascus Gate at the entrance to the Old City on December 11, 2017 in Jerusalem, Israel. In an already divided city, U.S. President Donald Trump pushed relations in the city to breaking point after making the announcement to recognize Jerusalem as Israel's capital.  (Photo by Chris McGrath/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.