Kultúra
saul-fia-(430x286).jpg (Array)

Nemes Jeles László: a legfontosabb, hogy beszéljenek a filmről

Tóth Richi
Tóth Richi

Na, ugye. 2015. 05. 28. 14:57

A cannes-i zsűri nagydíjával jutalmazták a Saul fia című filmet, Nemes Jeles László alkotása június 11-én kerül a magyar mozikba.

A film egyik producere, Sipos Gábor kiemelte, hogy a filmet már 48 ország vásárolta meg, szinte minden európai országban, köztük Németországban, valamint Észak-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Koreában és Japánban is bemutatják.

A Saul fia alkotói a cannes-i filmfesztiválon aratott siker után első ízben jelentek meg együtt a film magyar forgalmazója, a Mozinet által szervezett sajtóeseményen. Nemes Jeles László úgy fogalmazott: “Azt akartam, úgy nézze végig a néző, aki beül a filmre, hogy a lelkéhez elérjen valami, amihez nem kell előzetes felkészítés, prekoncepció.”

A rendező felidézte, hogy évek óta foglalkoztatta egy auschwitzi Sonderkommandóról szóló film gondolata, amikor megszületett fejében az ötlet, amivel megkereste Clara Royert, akivel végül együtt írták meg a Saul fia forgatókönyvét.

“Egy egyszerű mondattal jött hozzám, én pedig azt mondtam rá: ez film” – emlékezett a francia írónő, a két világháború közötti magyar irodalom szakértője.

Nemes elárulta, hogy a téli éjszakán kipattant mondat így hangzott: “Egy férfi, aki a krematóriumban embereket éget el, talál egy gyereket, akiről azt hiszi, a fia, és megpróbálja eltemetni.”

A film főszerepét alakító Röhrig Géza (aki korábban a Hír24-nek is adott interjút), New Yorkban élő költő, amatőr színész arról beszélt, hogy a Saul fia holokausztfilm, de nem csak az. Mint mondta, szeretné, ha minél többen megnéznék, mert úgy véli, Magyarországon is érzékelhető, hogy egyes emberek fájdalmáról nem veszünk tudomást, hiányzik a szolidaritás. Hozzátette, hogy bár 1944-ben játszódik a film, de az alapgondolatot akár más történelmi háttérrel is meg lehetett volna valósítani.

Mindenki egyszerre bólintott

Molnár Levente, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, aki Abraham szerepét játszotta, azt emelte ki, hogy milyen kemény előkészítő munka előzte meg a forgatást. A film hitelessége érdekében arra törekedtek, hogy teljes mértékben megszabaduljanak azoktól a háború utáni érzelmektől, amelyek rárakódtak erre a témára.

A szereposztásért felelős Zabezsinszkij Éva is azt hangsúlyozta, hogy a film sikere elsősorban azon múlott, mennyire tudják hitelesen átadni a történetet. Másfél évig tartott, amíg megtalálták a megfelelő szereplőket a filmhez: olyan arcokat, amelyek megfejthetetlenek, akikről elhiszi a néző, hogy ebben a pokolban éltek. Sipos Gábor megerősítette, hogy Röhrig Géza kiválasztása a főszerepre az előzetes próbák után konszenzusos döntés volt, “mindenki egyszerre bólintott rá”.

A producer beszámolt róla, hogy miközben az általuk felkeresett lehetséges külföldi produkciós partnerek túl kockázatosnak találták az elsőfilmes rendező alkotásának támogatását, a Magyar Nemzeti Filmalap a film mellé állt, így végül magyar produkcióban készült el. Az alap ráadásul elsőfilmes alkotásként kiemelt támogatásban részesítette a Saul fiát.

A sajtóértekezleten elhangzott, hogy a premiert eredetileg a Berlinaléra tervezték, de miután kiderült, hogy ott nem a versenyprogramban, hanem a Panoráma szekcióban kapna helyet, örömmel mondtak igent a cannes-i filmfesztivál meghívására. Cannes-ban, ahol csaknem ötven éve nem szerepelt magyar elsőfilm a versenymezőnyben, a Saul fia a nemzetközi zsűri nagydíjával együtt összesen négy díjat kapott.

A film nem szereti a zenét

A rendező megjegyezte, hogy nagyon örült a zsűrit vezető Coen testvérek elismerő szavainak, és az is megfogta, hogy a díjjal a kezében a cannes-i színpadról lelépve az Arany Pálmával jutalmazott Jacques Audiard azt mondta neki: szeretné megnézni a filmet.

A fesztiválon Vulcan-díjjal kitüntetett Zányi Tamás hangmérnök kifejtette, hogy a rendezővel és a zeneszerzővel, Melis Lászlóval való hosszú, komoly együttműködés eredményeként született meg a film rendkívül összetett hangi világa. “Eszeveszett erővel hatott rá” az, ahogy Erdély Mátyás kamerája végighaladt a film 107 percén, és az egész munka alatt szem előtt tartották, hogy a képek mellett hallható hang sohase legyen öncélú. Mint mondta, azokat a filmeket szereti igazán, amikor valami olyasmivel lehet kiterjeszteni a képeket, a színészi játékot, a hangulatot, ami hozzátesz az alkotáshoz, és ezúttal erre volt lehetősége.

“Ez a film valahogy nem szereti a zenét” – fogalmazott Melis László. A zeneszerző elmesélte, hogy valójában csak a film végén szólal meg zene, amihez egy harmincas évekbeli haszid zenei gyűjtést használt fel. A többi zene nem hallható a filmben, pedig ott van: a film nagy része a krematóriumban játszódik, amelynek mély búgó hangja van, erre a tűzhangra tett rá egy hangzást, ami végül úgy szól, mintha a zaj-zörej része lenne.

Nemes egy a film aktualitását firtató kérdésre válaszolva felolvasta a film történész szakértőjének SMS-ét, amelyben arról írt, hogy Magyarországról pár hét alatt százezer gyermeket küldtek Auschwitzba. “Ez a film arról szól, hogy Saul tisztességesen el akar temetni egy magyar gyereket, egyet a százezerből. Ki fogja eltemetni a többit, azt az elégetett százezret? Hetven év után képletesen talán egy kicsit ez a film is, mert ha százezer néző lenne, akkor bizonyos értelemben százezer temetés is lenne egyben” – olvasta a rendező.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Vote YES near Vote NO posters seen in Dublin's city center advocating repeal and calling for retention of the Eighth Amendment of the Irish Constitution - a referendum fixed for May 25th.
On Thursday, May 10, 2018, in Dublin, Ireland. (Photo by Artur Widak/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.