Kertész Imre 1941-ben kezdte meg középfokú tanulmányait a Barcsay utcai állami Madách Imre Gimnáziumban, ahol 40-40 fővel indult egy A és a B-osztály – utóbbi csak zsidók számára. „Valójában rossz politikának bizonyult, hogy csak a legjobb zsidó fiúkat vették föl, mert nagyon elit osztályok jöttek így létre, a tanárok vetekedtek, hogy itt taníthassanak, hisz ezek a fiúk sokkal fogékonyabb és jobb tanulók voltak. Ha csak a legrosszabbakat veszik föl, akkor be lehetett volna bizonyítani, hogy a zsidó tényleg olyan faj…” – emlékezett az Új Pedagógiai Szemlében megjelent interjúban Kertész, aki hozzátette: az osztályban szinte mindenki kitűnő tanuló volt, kivéve őt.
A későbbi író ugyanis nem szerette az iskolát és a tanulás sem volt a szíve csücske, erre az időszakra így emlékezik: „Verekedős, rossz fiú voltam. Állandó rossz lelkiismerettel mentem az iskolába, mert nem tudtam a leckét.”
A gimnáziumban a keresztény A- és a zsidó B-osztály közötti sajátos helyzetet így világítja meg az író: „Volt egy nyilas tornatanár, úgy hívták, Csorba. Eleinte nem foglalkozott a zsidó osztállyal, rendszerint közénk hajított egy labdát , és ha zaj volt bejött, ordított. De később, ha jól emlékszem a Don-kanyar után, átalakultak a tornaórák, hozzá jött még egy úgynevezett levente óra, amikor is fölvett egy piros-fehér-zöld karszalagot és ő lett a leventeparancsnok. Az igazi aljasság az volt, hogy a másik osztályból átjöttek a fiúk, ők voltak a mi úgynevezett rajparancsnokaink, akiket arra neveltek, hogy bármilyen parancsot adhatnak nekünk…”
Itt kapcsolódik össze az író és Köves Gyuri, a Sostalanság főszereplőjének élettörténete.
Kertész Imre végül 1948-ban érettségizett le, miután hazatért a koncentrációs táborból. „Nem vettem komolyan az iskolát, szinte minden tantárgyból megbuktam. Mindig át akartak segíteni, mert Auschwitzból jöttem, és erről mindenki tudott. A matematikaérettségim úgy zajlott, hogy a tételben szereplő szinusz, koszinusz és nem tudom még, minek a képletét fel sem tudtam írni a táblára, nemhogy megoldani, úgyhogy végül a tanár oldotta meg helyettem, így engedtek át. Borzalmas volt az egész, nagyon nem nekem való, untam, nem tanultam semmit a világon.”
