A Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Nagy Jánost saját halottjának tekinti.
A gépészmérnöki pályát hagyta ott Pászti Miklós hívására, amikor a szeretett éneklés kedvéért az akkor frissen alakuló Állami Énekkar kötelékébe lépett; a baritonszólamot erősítette kiegyenlített és képzett hangján – írják a gyászközleményben.
Mérnöki múltjából fakadóan őrizte a pontosságot és a precizitást, amelyre szüksége is volt, hiszen több mint másfél évtizedig – amíg a betegség el nem szólította e posztról – betöltötte az énekkar titkári teendőit. “Szent alázattal és mély tisztelettel közelített a munkájához. Intézte a kórustagok mindennapos ügyeit, szervezte a koncert kapcsán ráháruló feladatait” – idézik fel.
Utoljára tavaly november 2-án, halottak napján kedvenc oratóriumában, Verdi Requiemjében állhatott a kóruspódiumon a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében.
