Amikor megérkezett Jeff VanderMeer sci-fi sorozatának második része, a Kontroll, egészen határozottan állítottam, hogy nem fogok róla írni. És nem azért, mert az első rész nem volt jó. Az X Térség (az első rész) időnként egészen bizarr képei és folyamatosan nyomasztó hangulata görcsöt köt az ember agyára. És bár ezekre a könyvekre még sokáig emlékszik az ember, mégsem könnyű átadni.
De aztán elolvastam a Kontrollt, és egyértelmű lett, hogy mindenkit rá kell beszélnem, sci-fi rajongókat és azokat is, akik kiütéseket kapnak a műfajtól. (Ez utóbbiakat tényleg nem gonoszságból.)
Az első rész a Déli Végek nevű titkos ügynökség tizenkettedik expedíciójával indul. Harminc éve ismétlődően küldenek tudósokból álló csapatokat egy titkos térségbe, egy elzárt és ismeretlen civilizációba. Az X Térség belülről, az egyik kutató szemszögéből ismerteti meg a rejtélyes helyet. VanderMeer minden akció és trükk nélkül, viszonylag egyszerű, leíró jelenetekkel éri el, hogy köröm nem marad lerágatlan…
A második rész már új szálon fut. Ezzel az utolsó expedícióval egy visszafordíthatatlan folyamat indult el, ami igencsak aggasztja a Déli Végek ügynökségét. John Rodriguezt, azaz Kontrollt kérik fel, hogy kutassa fel, mi is történik az X Térségben.
Kép forrása: olvassbele.hu
Ezeket az utakat rejtélyek övezik, és sok-sok ellentmondásos hír jött onnan. Kontroll megkezdi a nyomozást. Többször is kihallgatja az utolsó túlélőt, feltúr elfelejtett, porosodó dokumentumokat. Megmagyarázhatatlan jelenségek borzolják a résztvevők (és az olvasó) idegeit. Nem hogy tisztulna a kép Kontroll számára, inkább egyre zavarosabbá válik, s azt érzi, az X Térség elnyeli őt is. Ahogy rendszert és értelmet próbál találni benne, lassan ő maga is érintetté válik. Fokozatosan megismerjük Kontroll múltját, előéletét, ami – tudtán kívül – szorosan kapcsolódik a Déli Végekhez.
A folytatással VanderMeer okos lányt játszik: kaptunk is valamit, meg nem is. Ugyan jóval többet tudtunk meg az X Térségről – az első kötethez képest –, mégis csak kérdésből lett több.
VanderMeer hangulatteremtésből csillagos ötöst érdemel, Kontrollal együtt végig érezzük a nyomasztó légkört, amitől ő is szenved. A minimális akció és a kevés párbeszéd ellenére feszes és feszültséggel teli a történet. Ahogy általában egy skandináv krimi nem a csupasz akció miatt izgalmas, hanem az indítékok és a lélektani dráma okozza a feszültségét, itt sem a szokásos sci-fi elemek teszik a könyvet letehetetlenné. Inkább attól, ahogy végigkövethetjük, hogyan hat az X Térség az emberek pszichéjére, hogyan zilálja szét a személyiségüket. Nem tudjuk, inkább csak sejtjük, hogy valami nem stimmel, de a kézzel fogható szörnyűségek hiánya még kíváncsibbá tesz. (VanderMeer bosszantóan jól kavarja.)
És hogy a külcsínről is essen szó, épp most jött a kiadótól a gyorshír, miszerint az Entertainment Weekly legutóbbi számában bemutatták a Déli Végek-trilógia különböző nyelvű kiadásainak legjobb borítóit, és az összeállításnak – az amerikai, angol, spanyol és lengyel verzió mellett – a magyar is része, ami megérdemel egy gyors gratulációt.
A szerző egyébként két World Fantasy-díjjal is büszkélkedhet, jelölték már számos egyéb díjra is. Nálunk egyelőre még csak a trilógiát gondozza az Agave Kiadó, de remélhetőleg hamarosan olvashatjuk magyarul VanderMeer további műveit is. A Kontroll fordítása Falvay Dóra figyelemre méltó munkája: hibátlanul adta vissza a történet sejtelmes és kissé idegborzoló hangulatát.
Nem tudom, létezik-e pszicho sci-fi, de ha lenne, a Kontrollt én oda sorolnám. Képzeljétek el: Stephen King – sf tálalásban.
Agave Kiadó, 2014
Szerző: Fekete Judit
