“Igazán nagyszerű komikus volt az én időmben és egész pályafutásom egyik legnagyobb privilégiuma, hogy együtt dolgozhattam vele” – méltatta a szerdán 91 esztendős korában elhunyt művészt Woody Allen.
Woody Allen, Mel Brooks és Neil Simon annak az álomcsapatnak a tagjai voltak, akiket előadókkal és más írókkal együtt Caesar gyűjtött maga köré műsoraihoz.
A Your Show of Shows 1950-ben mutatkozott be a képernyőn, a Caesar’s Hour című műsor pedig három évvel később indult. A két program, amelyekkel Caesar évi egymillió dollárt keresett, hetente hatvan millió nézőt ültetett a tévékészülékek elé.
Alkohol és altatók
Amikor 1957-ben a Caesar’s Hour, amelyért Emmy-díjjal is kitüntették, befejeződött, a komikus még csak 34 esztendős volt. A rengeteg munka – másfél órás élő adás évi 39 héten át – azonban megbosszulta magát, alkohollal és altatókkal próbált lazítani a nyomáson. Csak évtizedek múltán, a hetvenes évek végén sikerült visszakapaszkodnia.
A televíziós aranykorszak után olyan filmekben szerepelt, mint a Pomádé (Greese), a Bolond, bolond világ vagy a Bombasiker, fellépett a Broadwayn, ahol 1963-ban a Little Me című musicalben játszott szerepéért Tony-díjra jelölték. 1987-ben pedig A denevér egy szerepében, amelyhez nem kellett énekelnie, a Metropolitan Operában is feltűnt.
Az élet az igazi vígjáték
Szemlélődő, humanista humorával a mindennapi életet igazságaira világított rá. “A való élet az igazi vígjáték. Amikor mindenki tudja, hogy az ember miről beszél” – mondta egy 2001-ben adott interjújában.
Akadtak, akik Chaplinhez hasonlították, mivel nagyszerűen ötvözte a humort egy csipetnyi pátosszal.
Caesar, aki eredetileg zenésznek készült, szaxofonon játszott több együttesben, és több slágert is szerzett.
