Amy Jade Winehouse Észak-London Southgate negyedében egy taxisofőr apa és egy gyógyszerész anya lányaként látta meg a napvilágot. Mivel a lakásban állandóan szólt a zene – nagymamája énekesnő volt, nagybátyjai dzsesszzenészként keresték kenyerüket -, korán megismerkedett Ray Charles, Nat King Cole, Frank Sinatra és Dinah Washington számaival.
Tízévesen fedezte fel a lázadó szellemű amerikai női hiphop együtteseket (TLC, Salt-N-Pepa), és megalakította első zenekarát: a Sweet ‘n’ Sour nevet a kínai konyhából kölcsönözték, és édes meg keserű dolgokról rappeltek. Amy tizenkét éves korától színiiskolába járt, egy évre rá első gitárját is megkapta.
Tizenhat éves volt, amikor kirúgták az iskolából, de elkezdődött zenei karrierje: barátja és egykori iskolatársa, a popénekes Tyler James elküldte Amy egyik demófelvételét az éppen dzsesszvokalistát kereső Island lemezcégnek. Megkapta a szerződést, és 2003-ban, húszévesen megjelent első lemeze, a Frank – a címválasztás főhajtás Frank Sinatra előtt. A dzsessz, a soul, a hiphop és pop elemeit sikeresen ötvöző korong előkelő helyre került a toplistán és dupla platinalemez lett. Az elragadtatott szakírók Sarah Vaughanéhoz és Nina Simone-éhoz hasonlították Winehouse hangját.
Az énekesnő gyakran szerepelt a rádióban, tévében, a bulvárlapok pedig méhkas-frizurájáról, testékszereiről, tetoválásairól cikkeztek. 2004-ben rövid időre egy súlyos testi sértésért, lopásért többször elítélt férfi volt a barátja, ő ismertette meg a drogokkal, amelyeknek aztán rabja lett.
Amy Winehouse második albuma, a Back To Black 2006-ban jelent meg, és meghozta számára a világhírt. A lemezen kíméletlen őszinteséggel vall szerelemről, szakításról, drogokról. Az első szám, a Rehab – mely arról szól, hogyan utasította vissza az alkoholelvonó kúrát – hónapokig tartotta magát a slágerlistákon, de nagy siker lett a You Know I’m No Good, a címadó dal, a Back To Black, majd a Tears Dry On Their Own. A Back To Black 2007 egyik legkelendőbb lemezének bizonyult, Amerikában magasabb helyezéssel került a listákra, mint addig bármely brit női előadó lemeze, dalait feldolgozta Prince és az Arctic Monkeys is. Az énekesnő öt Grammy-díjat vehetett át, és Brit Awards, MTV Europe Music Awards is került a gyűjteményébe. A Grammy-gálára nem kapott időben vízumot és díjait nem vehette át személyesen: az amerikai hatóságok feltehetően súlyos drog- és alkoholproblémái miatt késlekedtek az engedély kiadásával.
Életének következő évei drámával, csalódással és válságokkal voltak tele, jóval kisebb hely jutott a zenének. Amerikai turnéját félbe kellett szakítania, egy klinikára vonult be elvonókúrára, bár hivatalosan csak kimerültség miatt kezelték. Ismét járni kezdett zűrös barátjával, akivel 2007-ben egybe is kelt, de a házasság, amelyet a kívülállók szerint egyedül a drog tartott össze, nem volt hosszú életű, 2009-ben elváltak. Amy sokszor mutatkozott a nyilvánosság előtt elképesztő állapotban, jelent meg olyan részegen a tévéstúdiókban vagy koncerteken, hogy nem volt képes dalait elénekelni. 2011-ben alkoholelvonó kúrán vett részt, Belgrádban mégis olyan részegen lépett a pódiumra, hogy a közönség kifütyülte, ezután a turné további állomásait, így a Szigetet is, lemondták. Állapota nagyon aggasztotta szüleit, édesanyja már 2008-ban azt nyilatkozta, hogy “végig kell néznünk, ahogy lassan megöli magát”.
A sokak szerint elkerülhetetlen vég 2011. július 23-án következett be: az énekesnőt holtan találták londoni otthonában, a halottkémi vizsgálat szerint a halál oka alkoholmérgezés volt. Winehouse ezzel sajnálatos módon tagja lett a Club 27-nek, a 27 éves korukban elhunyt rockzenészek (Brian Jones, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain) szellemtársaságának. Életében hozzávetőleg 11 millió lemezét adták el, a halálát követő egy esztendőben ennek több mint a dupláját, 24 milliót.
Tavaly az 54. Grammy-gálán szülei vették át a legjobb duónak járó díjat, amelyet az Amy halála után megjelent, Tony Bennett-tel előadott Body and Soulért ítéltek oda. Édesapja a drogfüggő fiatalokat segítő alapítványt hozott létre. 2012-ben Winehouse egykori lakása közelében, az észak-londoni Camdenben felavatták életnagyságú szobrát.
A sajtóban többször felröppent a hír, hogy könyv, illetve dokumentumfilm készül életéről, és két posztumusz lemeze is megjelent: az egyik kiadatlan felvételeket, a másik a BBC stúdióiban rögzített élő fellépéseit tartalmazza. Idén júliusban kiállítás nyílt a londoni Zsidó Múzeumban, ahol az érdeklődők megtekinthetik Amy Winehouse első gitárját, lemezgyűjteményét, ütött-kopott bőröndjét, bolondos ruháit.
