„A gyászoló család és a Vígszínház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett kollégánk, barátunk, Vallai Péter Jászai Mari-díjas színművész, a Vígszínház tagja november 6-áról 7-ére virradó éjjel, életének 66. évében váratlanul elhunyt. Emlékezetes alakításait, tehetségét, ember- és életszeretetét, műveltségét örökre szívünkben őrizzük. Fanyar humora, különleges intellektusa és brilliáns játéka mindannyiunknak hiányozni fog!” – olvasható a Vígszínház honlapján.
A színészt a Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Vallai Péter 1965-1969 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-1975 között a Thália Színház tagja, majd 1976-tól öt évig a Pécsi Nemzeti Színház színésze volt. 1981-1982 között a győri Kisfaludy Színház társulatához tartozott. 1982-től öt évre a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1987 óta a Vígszínház tagja.
Vendégművészként játszott az Egyetemi Színpad, a Veszprémi Petőfi Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a Budapesti Kamaraszínház, a Merlin Színház, az RS9 Színház, az Éjszakai Színház és a Magyar Színház darabjaiban.
| A Vígszínház honlapján így vall saját magáról Vallai Péter: |
| “Legfeljebb tüske maradt bennem, ha nem én kaptam meg egy szerepet, amit szerettem volna. Szerepet soha nem kértem, mert meggyőződésem szerint az a színész, aki önmagának oszt szerepet, megfosztja magát attól, hogy kikérje magának, miért kell az adott szerepet eljátszania. Szerepet soha nem utasítottam vissza, sőt, vissza sem adtam. Ha a színész visszaad egy szerepet, kiiktatja azt az erőt, ami a premier előtt néhány héttel lép működésbe, és arra kényszeríti, hogy mire felmegy a függöny, készen kell lennie a szereppel. Ha ez nincs, bármikor mondhatom azt, hogy mi a francnak próbálok, hiszen ennyi erővel vissza is adhatnám.”
“Az, akinek mindig megy a játék, nagyon szerencsés alkat, vagy nappali színész, ami azt jelenti, hogy a büfében nagyon jó, de a színpadon meghal. A színjátszás kicsit sport is, van kemény fizikai része, az eredmény – esetünkben a siker – nagymértékben függ a pillanatnyi formától.” |
