Kultúra

A maflás [filmpremier]

Kicsit fapados, kicsit sántikál, kicsit primitív – de mítosz! Igazi mítosz. És nem a miénk, hanem az övék. Az amerikaiaké.

 

Arról, szól, hogy csak akarni kell. Hogy benned van a lehetőség. Hogy a kezedbe veheted, és megváltoztathatod a sorsod. Győzhetsz!

Mondjuk, az amerikai kommerszfilmek zöme ebben a nagy öntudatban utazik. Hogy a dolgok rosszul mennek, de akkor jön a kisember, elővarázsolja magából a világverő bajnokot, aztán mindenki ünnepel a csillagsávos lobogók alatt. Most egy csőd szélén álló középiskola elpuhult biológia-tanára kell, felélessze magában a háj alatt szunnyadó sportolót, mert csak akkor tudja összegyűjteni a pénzt öreg barátja és kollégája iskolai zenekarának további fenntartásához, ha ketrecharcosnak áll (bocs: MMA, mixed martial art, vagyis kevert harcművészet a ritka brutális agyba-főbe küzdelmek finomkodó elnevezése). Mivel ez egy akció-vígjáték, nem illik hosszasan akadékoskodni sem a nemes elhatározás logikája tekintetében, sem a végkimenetel túlzottan is mesebeli fordulatai miatt. A lényeg, hogy legyen egy Ügy, ami felrázza a tespedt tanári kart, a cinikus nebulókat, és főleg a dögös, ám randizni sehogy sem hajlandó védőnőt (Salma Hayek, mint húzónév, és az ő idomai). Az e téren szerfelett tapasztalt team szakszerűen hozza az ilyen esetben elvárt bonyodalmakat, a sztorit nem kell nagyon komolyan venni, a poénok sem túl eredetiek, de csak picit alpáriak.

 

Egyvalami viszont igencsak elgondolkodtató. Láttak már magyar vígjátékot? Tudják, amiben a tirpákság, az alpári lerohadás, az inkompetencia és önmagunk leértékelése a fő poén-forrás. Mi ilyennek látjuk magunkat ezen a szinten. Erre a hollywoodi tucatfilmre viszont mondhatjuk bár, hogy kommersz termék – ám, miközben a maga szintjén igenis reflektál a jelenlegi (válságos) világhelyzetre (hiszen az egész film kiindulópontja az, hogy mi mindenről kell lemondani a megmaradás érdekében), a felkínált megoldás a maga egyszerű módján a közösségért felajánlott áldozathozatalt állítja példaképpen. És, igen: ismerősek a panelek is, láthattuk már százszor az összes gesztust, grimaszt, elszánt arcot, ellágyuló pillantást. De a filmvégi nagy ünneplés annak szól, hogy megcsinálják, igenis megcsinálják, ha akarják. Mit? Mindent. Hogy van kiút, van talpraállás, mégpedig a nemes és igaz elszánásban, a tiszteletben, a jóságban. Tessenek ezen kicsit töprengeni!

Ajánljuk: azoknak, akik felhőtlenül tudnak örülni annak, ha végül a jó elnyeri méltó jutalmát.

Nem ajánljuk: azoknak, akiket ez zavar.

TPP

Here Comes the Boom – színes, szinkronizált amerikai vígjáték, 2012. Rendezte: Frank Coraci. Szereplők: Kevin James (Scott Voss), Salma Hayek (Bella Flores), Henry Winkler (Marty),Greg Germann (igazgató), Charice (Malia), Joe Rogan (önmaga). 105 perc. Forgalmazó: InterCom

Hazai bemutató: november 8.

 

 

Ajánlott videó

Olvasói sztorik