Nehéz óráid lehettek itt mostanában, tekintve, hogy a Katona József Színház és a művészeti egyetemek költségvetését is megnyirbálták.
Ascher Tamás: Igen, jött a fűnyíró. Hatalmas a spórolás, mindenképpen visszaüt a színvonalra. Minden pesti színház szenved a megvonásoktól. Az adója egy százalékával bárki támogathat minket, az éves bevételünk 20 százalékáig. Ördögi furcsaság, hogy ez a törvény is a nagy nézőszámú teátrumoknak kedvez. Az egyetem eddig 900 millióból gazdálkodott, most a büdzsénk 8,4 százalékát megvonták. Szénszünetet vezetünk be. Sokat számít a lekapcsolt villany.
Vidéken több igazgatócserére sor került. Az egri kapcsán Ötvös András színész azt nyilatkozta: “Amit a szakmával és a vidéki színházakkal csinálnak, az bűn, és akik csinálják, szellemi bűnözők.” Téged nem ijeszt ez meg?
Ascher Tamás: Ezek a dolgok ismerősek. Én azért nem ijedek meg, mert évtizedekig éltem a kádárizmusban. Jön egy kicsit rosszabb, új Kádár-korszak. A Kádár-korszakban az volt az alapelv, hogy aki nincs ellenünk, velünk van. E pillanatban az elv fordított: aki nincs velünk, az ellenünk van. De legalább nincs vasfüggöny, lehet menni külföldre dolgozni.
Mennyire érzed, hogy nem tudod beosztani az idődet, hogy fáradsz?
Ascher Tamás: Harmincéves koromban még küszködés volt számomra a színházcsinálás, a problémák mérhetetlen nagyságban tornyosultak előttem. Ma már megnyugtat a tapasztalat, hogy végül mindig lesz valami. Problémát az jelent, hogy nézők nagy csoportjai igénytelenedtek el, így bizonyos jeleket már kevéssé és kevesen vesznek. A Katonának megvolt, de elkezdett hígulni a közönsége, ezért állandóan azon gondolkodunk, miként alakítsuk úgy a műsort, hogy ne csak nekünk teljen benne örömünk. Muszáj a könnyebb elemeknek teret adni. Ezért megpróbáljuk azokat is feltölteni spiritusszal. A bulvárt is lehet magas szinten művelni, és magam is vevő vagyok rá. TOVÁBB AZ INTERJÚHOZ.
