Jonathan Swift klasszikusa társadalmi szatíraként íródott, mégis gyerekregényként híresült el. A mostani, Jack Black főszereplésével készült átirat azonban alámegy minden elképzelhető színvonalnak. A történet egy manhattani újságnál dolgozó postázó srácról szól, aki azt hazudja, hogy újságíró, és másnap már indul is a Bermuda-szigetek rejtélyét felderíteni. Hát persze, így megy ez.
A film elképesztően alacsony szellemi szinten mozog. Altesti poénok szerencsére csak módjával vannak benne, pontosabban egy elég undorító gigantikus vizelés fedi le a kategóriát. Viszont a verbalitás szintjén kicsit sem kicsiknek való mondatok röpködnek benne tucatjával. Nem valószínű, hogy gyerekünk fülének valónak gondolnánk a „beakasztanád a csajnak” kitételt.
Mintha az alkotók nem tudták volna eldönteni, hogy gyerekmesét vagy kalandfilmet forgassanak. Azt gondolhatták, a pár éveseknek elég lehet a végletekig leegyszerűsített karakterábrázolás és cselekmény, a nagyok meg majd elnézegetik Jack Black potrohát, lúzerkedését és jellegzetes mimikáját.
Néhány jó ötlet megmenti a teljes csődtől a filmet: a Gullivernek épített álomotthon, vagy a törpék által előadott színielőadás, melyben a Csillagok háborújától a Titanicon át Jack Bauerig bezárólag minden kasszasiker szerepel. Ami viszont már több mint kínos, a film végére beillesztett háborúellenes dal- és táncbetét. Jack Blacken kívül talán senki más nem érzi magát jól a bőrében.
Gulliver’s Travels – színes, magyarul beszélő, amerikai kalandfilm. 2010. Rendezte: Rob Letterman. Szereplők: Jack Black (Lemuel Gulliver), Billy Connolly (Theodore király), Catherine Tate (Isabelle királynő), Emily Blunt (Mary hercegnő), Jason Segel (Horatio), Amanda Peet (Darcy), Romany Malco (a fiatal Hank), T.J. Miller (Dan), Chris O’Dowd (Edward tábornok), James Corden (Jinks). 85 perc. Forgalmazó: Intercom.
Hazai bemutató: február 3.
