Az egykori tanítónő 90 évesen, 1981 februárjában hunyt el hat évvel fia rejtélyes meggyilkolása után. Colussi huszonegy füzetet írt tele sűrű kézírással, ezeket lakása egyik fiókos szekrénye őrizte évtizedeken át.
A füzetekbe írt családregényt Pasolini unokatestvére és egyetlen örököse, a rendező filmjeiben is fel-feltűnő Graziella Chiarcossi találta meg, és Il film dei miei ricordi (Emlékeim filmje) címmel, az Archinto kiadó jelentette meg. A történetet Susanna Colussi az ötvenes években kezdte el írni, amikor már Pier Paolóval a római Monteverde negyedben élt, és a hetvenes évek elején fejezte be.
Mint azt Chiarcossi a könyv bevezetőjében írja, Susanna nem kötötte fia orrára, min dolgozik, Pasolini azonban ismerte édesanyja irodalmi tehetségét. Colussi regényének epizódjai Pasolini La meglio gioventu (1954) című művének oldalait idézik. A regény Susanna Colussi szülőfalujában, a Friuliban található Casarsa della Deliziában játszódik, ott, ahová Pier Paolo hétéves korában a Pasolini család is költözött.
Az apró települést, amely később a családi vakációk helyszíne volt, maguk a Colussi-ősök alapították, akik generációkon át élték le itt az életüket, róluk szól Pasolini édesanyjának regénye. “Tud mesélni, ismeri a narráció ritmusát, a villámgyors portréfestésben és a párbeszédben is tehetséges….Susanna ezzel a könyvvel megérdemli, hogy kilépjen fia árnyékából” – írta a regényről Corriere della Sera napilap könyvkritikusa, Paolo Di Stefano.
