Az idén hatvanéves író az MTI-nek azt is felidézte, hogy matematika szakos évfolyamtársai nevezték el annak idején Estinek.
“Annak idején talán ez volt az egyetlen bizonyítékom arra, hogy író vagyok. Na meg az a tény, hogy én annak tartottam magam, noha sok okom erre nem volt” – mondta Esterházy Péter, aki ugyanakkor hozzátette, a könyvbeli Esti Kornél természetesen nem azonos ővele.
“Esti Kornél olyan, amilyenné tesszük. Kevésbé valaki, akit követhetünk, inkább olyan, mint egy tükör. Ha jól néz rá az ember, rögtön meglát magából valamit” – vélekedett az író, megjegyezve: először csak az volt a terve, hogy továbbírja az Esti Kornél-szövegeket, de a főhős nevének megválasztása nagyobb hatással volt a szövegre, mint amilyenre korábban számított.
Esterházy Péter az ismert, Flaubert-nek tulajdonított idézetre utalva ugyanakkor kiemelte, hogy a jó regényhős “segít valamiféle tudást megszerezni önmagunkról, a világról és ennek a kettőnek a kapcsolatáról”.
Az író mintegy tíz évig formálta a kötetet. Mint felidézte, az első szöveget 2001-ben írta, évről évre gyűlt a könyvanyag. “Közben nagyok sok jegyzetet készítettem, állandóan Esti Kornél körül jártam, mindent, amit láttam, estiesítettem.” Végül januárban kezdte összerakni a Magvető Könyvkiadónál most megjelent kötetet.
“A szerkesztésnél sokféle szempontom volt. Egyfelől rendesen megnéztem a Kosztolányi-szövegek struktúráját. Van egyrészt maga az Esti Kornél, aztán a Tengerszem c. kötetben lévő Esti Kornél-ciklus, az ezek egyikében se szereplő Estik, és vannak olyan szövegek, amelyekben Esti Kornél ugyan nem szerepel, de tulajdonképpen olyanok, mintha bennük volna. Ez egy laza szerkezet, és ezt próbáltam követni. Egy laza szerkezet pontos követése, az már egy pontos szerkezet” – fejtette ki az író.
Arra a kérdésre, hogy ezzel a kötettel visszatért-e a Harmonia Caelestis című könyve előtt rá jellemző formákhoz, az író azt válaszolta, hogy ő nem látja “kitérőnek” az elmúlt években megjelent köteteit. “Én nyilvánvalóan más nézőpontból látom a saját könyveimet. Már csak azért is, mert én azt is tudom, de legalábbis tudni vélem, mi lesz” – fogalmazott talányosan.
