Friedrich Kadgien náci volt, úgymond életművét a második világháborúban követte el; egyike azon magas rangú háborús bűnösöknek, akik 1945 után Argentínába menekültek.
Giuseppe Ghislandit nemesebb fából faragták, ő olasz barokk festő volt, 1655 és 1743 között élt Bergamóban, és Fra’ Galgario néven alkotott.
Friedrich Kadgien a náci SS félkatonai szervezetet finanszírozta.
Giuseppe Ghislandi számos remekművet festett, köztük a Hölgy portréja című alkotást.
A háború után a holland állam mintegy háromszáz művet visszaszerzett a gyűjteményből, melyek zömét visszaadta Goudstikker örököseinek. De további darabok maradtak fenn szétszórva a világban – köztük a Hölgy portréja.
Friedrich Kadgien már 1978-ban visszaadta lelkét az ördögnek – a festményt viszont nem szolgáltatta vissza, az leányához, Patricia Kadgienhez került, illetve vélhetően maradt egy Mar del Plata-i ház falán, méghozzá egy zöld kanapé felett.
Ma is ott lógna, ha Patricia 2025-ben nem hirdeti meg a neten az ingatlant, vagy ha legalább a fotózás idejére beteszi a spájzba a barokkot.
De nem, ő a Hölgy portréjával (is) promotálta a tengerparti üdülőhelyen álló hajlékot.
Pechjére a holland AD című lap munkatársa elé keveredett a hirdetés, és az illető felismerte a nyolcvan éve eltűntként körözött remekművet.
Eljárás indult, minek nyomán most döntés is született:
- Patricia Kadgient és urát rejtegetéssel vádolták és házi őrizetbe vették;
- a bíró elrendelte, hogy a 18. századi festményt vissza kell adni a jogos tulajdonos örökösének, Goudstikker menyének és egyetlen örökösének, Marei von Sahernek;
- a pár ebbe beleegyezett, s ezenfelül nagylelkűen mintegy 3200 dollárt adományozott Mar del Plata néhány kórházának.
A történetet a Telex találta a Guardianen.
Mi pedig ideillesztjük a hölgy portréját a bíróságról.
