A feketék és a fiatalok szavazatait kell visszaszereznie Kamala Harrisnek

• „Mindkettejükkel kapcsolatban van tapasztalatunk, és mindketten hazugok. Olyasvalakire van szükségünk, aki tartja a szavát. Most szarban van az ország.”
• „Nagyon nehéz szavazni, mert egyik jelölt sem jó. Biden túl öreg. Trump túl rasszista, (…) és ha ő valamivel kapcsolatban határozott véleménye van, akkor nehéz megingatni. Nehéz dönteni kettejük között.”

A fenti idézetek olyan afroamerikai fiataloktól származnak, akik június elején vettek részt egy népszerű zenei fesztiválon Philadelphiában. A Washington Post azért látogatott el a rendezvényre, hogy megtudja, mit gondolnak a fesztiválozók a közelgő elnökválasztásról. A cikkből az rajzolódott ki, hogy a fiatal feketék csalódottak voltak az elnökválasztás akkori két fő jelöltjével, Joe Biden mostani és Donald Trump korábbi elnökkel kapcsolatban. Volt, aki egy harmadik szereplőre vágyott, akadt, aki csak azért voksolt volna Bidenre, mert Trumpra semmiképpen nem akart, mások inkább Trumpnak szavaztak volna bizalmat.

Elkedvetlenedett szimpatizánsok

Bár egyetlen cikkből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, a riport mégis jól tükrözi azt a képet, amely a közvélemény-kutatásokból is látszik, miszerint az utóbbi egy-két évben Biden és a Demokrata Párt elvesztette a törzsszavazóinak, a feketék egy részének bizalmát, ráadásul a fiatalok körében is egyre népszerűtlenebbé vált. Az elnöknek a választástól való visszalépésével, illetve a fekete és indiai szülők gyermekeként felnőtt Kamala Harris jelölésével megnyílt az út e szavazói csoportok visszanyeréséhez.

A mostani helyzet megértéséhez érdemes visszamennünk az időben úgy 3–4 évet. A Pew Research kutatóintézet 2021 júniusában közölt egy felmérést arról, hogy melyik demográfiai csoportok kire szavaztak a megelőző elnökválasztáson. A kutatás szerint a Biden-táborban tízből négy ember nem fehér volt, vagyis a fekete szavazók túlnyomó többsége – 92 százaléka – lojális maradt a Demokrata Párthoz.

Ugyan a feketék abban az évben a szavazáson résztvevőknek csak a 11 százalékát tették ki, azonban – ahogy arra a Guardian washingtoni tudósítója idén januári cikkében rámutatott – abban a három államban, amelynek az elektori szavazatai végül eldöntötték a választást Biden javára, mindössze 40 ezer szavazat volt a különbség annak ellenére, hogy az összes leadott szavazatot tekintve 7 millióval több szavazata volt, mint Trumpnak. Így tehát a 11 százaléknyi fekete szavazóbázis támogatása kulcsfontosságú lehet a győzelemhez bármelyik jelölt számára. (A háttér megértéséhez ajánljuk az amerikai választási rendszer sajátosságait bemutató cikkünket.)

A fekete szavazók megnyerése különösen az úgynevezett ingadozó államokban, és azon belül is Pennsylvaniában kulcsfontosságú – ott, ahol a cikk elején említett zenei fesztivált is rendezték. Biden 2020-ban elnyerte az ottani fekete szavazók túlnyomó többségének bizalmát, márpedig az állam megnyerése a demokraták és a republikánusok számára is feltétele annak, hogy a jelöltjük jusson be a Fehér Házba.

A választásban döntő szerephez jutó államokban, Pennsylvania mellett például Michiganben vagy Floridában, az afroamerikaiak nagyjából 10 százalékát adják a szavazóbázisnak, de az ugyancsak csatatérnek számító Georgiában és Észak-Karolinában is olyan jelentős számban képviseltetik magukat az urnáknál, hogy akár már egy kisebb ingadozás is országos jelentőséggel bírhat.

Teljesítményt várnak a szavazatért cserébe

Biden támogatottsága azonban nem csak úgy általánosságban csökkent a nem fehér szavazók között – például a spanyolajkúak körében is növekszik a Trump-szimpatizánsok aránya –, hanem azon belül is látszik egy életkori különbség. A fiatal fekete szavazók most már inkább ingadozó szavazónak számítanak, míg az idősebbek maradtak demokrata pártiak. 2024 elején egy kutatásban a 65 és 74 év közötti feketéknek a 70 százaléka mondta azt, hogy Bidenre szavaz, miközben a 25 és 34 év közöttiek nagyjából egyenlő arányban választották Bident vagy Trumpot. A fiatalabbak nem feltétlenül érzik azt, hogy a történelmi hagyományok miatt nekik a demokratákra „kellene” szavazni, inkább azt várják, hogy a politikusok harcoljanak meg a voksaikért.

A verseny ugyan július végére megváltozott, és Biden helyett Harris lett a demokraták elnökjelöltje, azonban a személycsere nem feltétlenül jelent azonnali megoldást. A választók egy része úgy érzi, hogy a Biden-kormány nem váltotta be az ígéreteit, például a választói jogok szélesebb körű biztosításával vagy a marihuána-birtoklás büntethetőségének megszüntetésével kapcsolatban. Mások nem értettek egyet azzal, hogy az Egyesült Államok az Izrael és a Hamász között zajló háborút, azon belül is a Gázában élők helyzetét kezelte, de

olyanok is vannak, akik úgy érzik: miközben a kormány dollármilliárdokat költ Ukrajna megsegítésére, addig az otthon élő amerikaiaknak nem jut támogatás. És ezért egyesek hajlandók szemet hunyni Trump rasszista megnyilvánulásai felett is, mert ő a megélhetési költségek további emelkedése helyett gazdasági fellendülést ígér.

Javuló tendencia?

Van tehát feladata Kamala Harris és az alelnökjelölt Tim Walz közös kampányának a maradék szűk három hónapban, de akadnak számukra biztató jelek. A New York Times és a Siena legutóbbi közös közvélemény-kutatásának adatai alapján Harris támogatottsága a három ingadozó államban (Pennsylvania, Michigan és Wisconsin) 49 százalékon áll azok között, akik tervezik, hogy elmennek szavazni, ezzel négy ponttal vezet Trump előtt. Ilyen magas támogatottsága az NYT-Siena kutatásokban eddig sem Harrisnek, sem Bidennek nem volt. Ezzel együtt azonban Trump támogatottsága is pár ponttal emelkedett, így elképzelhető, hogy a bizonytalanok is elkezdtek beállni valamelyik jelölt mögé.

A Reuters és az Ipsos pedig kimondottan a fekete szavazókkal kapcsolatban jelez javuló számokat a demokratáknak: az ő méréseik szerint Harris támogatottsága ebben a demográfiai csoportban magasabb, mint Bidennek tavaly ilyenkor. Mint írják, júliusban az általuk megkérdezett fekete szavazók 70 százaléka választotta volna a demokrata jelöltet Trumppal szemben egy képzeletbeli szavazáson, ami 11 ponttal jobb eredmény, mint egy Biden-Trump összecsapás esetén. Ugyanakkor az afroamerikaiak között Trump támogatottsága is nőtt, a május-júniusi 9 százalékról 12 százalékra.

Kapcsolódó

Eldöntheti egy mém az amerikai elnökválasztást?

A nyár egyik legsikeresebb poplemezéből kinövő brat uralkodó életérzéssé és mémmé vált a közösségi médiában a szabad, bulizós, nem tökéletes, de hibáikat elfogadó amerikaiak számára. Kamala Harrisnek tökéletes időben és ütemben sikerült felülnie a hullámra, a netes népművészet és a demokrata elnökjelölt párosa ráadásul annyira jól működik, hogy az sem lenne meglepő, ha egy előre kitervelt kampányfogás zajlana a szemünk előtt.