Hat hónap után megállapodtak a holland pártok a kormánykoalícióról, már csak vezetőjük nincs

Együtt írjuk a történelmet, Hollandia felett újra kisüt a nap

– közölte múlt szerdán Geert Wilders azzal kapcsolatban, hogy csaknem hat hónap után sikerült megegyeznie a választást megnyerő migráció- és iszlámellenes Szabadságpártjának (PVV) Mark Rutte jelenlegi ügyvezető kormányfő Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) pártjával, a centrista Új Szociális Szerződéssel (NSC), valamint a populista Gazdák és Polgárok Mozgalmával (BBB). Az elmúlt évtizedek legjobboldalibb kormánykoalíciója jött létre így Hollandiában.

Még Wilderst is meglepte, hogy megnyerték a novemberi választást, bár csak relatív többséget szereztek:

• a törvényhozás alsóházában a 150 helyéből 37 lett az övék, és azóta a népszerűségük a felmérések szerint meredeken nőtt is.
• 24 képviselői hellyel a második legnagyobb koalíciós partner a 13 éve kormányzó jobbközép-liberális VVD,
• a harmadik 20 hellyel a korábbi kereszténydemokrata Pieter Omtzigt vezetésével az NSC, amely csak pár hónappal a választás előtt jött létre,
• a negyedik helyezett, a klímaváltozás elleni intézkedésekkel szemben szkeptikus BBB hét képviselői helyet szerzett.

A koalíciónak 88 mandátuma van a parlamentben, a többséghez 76 képviselői helyre van szükség.

Előzmények

Nem véletlenül tartott hat hónapig, amíg a pártok megállapodtak. A VVD-n kívüli három pártot protestpártnak tartják, kettő még sehogy, a PVV csak kívülről volt támogatója kormánykoalíciónak. Előretörésük jól mutatja, hogy megtorpant a hagyományos pártokba vetett bizalom.

Nehéz időszakát is éli Hollandia, noha a boldogság, a korrupció és a gazdagok és a szegények közötti szakadék szempontjából is a világ élvonalába tartozik.

Az utóbbi években két botrány uralta a közvéleményt. Az egyik, hogy Groningen tartományban annak ellenére sokáig folytatódott a gázkitermelés, hogy ez okozta a több ezer lakóhely megrongálódásához vezető körülbelül 1600 földrengést (bár mostanra talán végleg leállították a kitermelést Európa legnagyobb gázmezőjén).

A másik, hogy az adóhivatal 30 ezer családot vádolt meg hamisan a gyermekgondozási segélyekkel való visszaéléssel. Sok családot teljesen tönkretett, hogy vissza kellett fizetniük az ellátást. Az ügy az etnikai kisebbségeket és a kettős állampolgárokat aránytalan mértékben sújtotta, a kompenzáció pedig óriási összegeket emészt fel.

És ahogy szerte Európában, komoly hatása volt az elmúlt időszak inflációjának, az energiaár-emelkedésének, lakhatási krízis alakult ki, illetve a menekültek fogadására alkalmas szálláshelyből is hiány van.

A megállapodás

A választási eredmények kihirdetése után a VVD és az NSC is úgy nyilatkozott, nem támogatnának egy Wilders-kormányt, utóbbi ezt azzal indokolta, hogy a PVV iszlámellenessége alkotmányellenes, mert sérti a vallásszabadságot. A tárgyalások egy időre meg is szakadtak, miután Omtzigt, az NSC vezetője február elején kivonult a négypárti egyeztetésről.

A koalíciós megállapodás 26 oldalas, és úgy fest, az összes párt törekvéseit megpróbálták belefoglalni. A dokumentumban szó esik a migráció megfékezéséről, kormányzati reformokról, adócsökkentésről és a szarvasmarha-tenyésztők érdekében a környezetvédelmi – a nitrogén-kibocsátás korlátozására irányuló – intézkedések fellazításáról. Emellett több atomerőművet és az Északi-tengeren nagyobb földgázkitermelést terveznek, valamint kevesebb pénzt költenének az unióra, és

a valaha volt legszigorúbb menekültügyi politikát akarják bevezetni, akár az uniós migrációs szabályokból való kilépés árán is.

Ennek része lenne

• a szigorúbb határellenőrzés,
• a menedékkérelmek feldolgozásának befagyasztása,
• a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők „akár erőszakos” kitoloncolása,
• a hátrányos helyzetű menedékkérők szigorított létesítményekben való elhelyezése,
• az országban tanuló külföldi diákok számának csökkentése,
• a munkaerő-piaci migráció megfékezése,
• illetve a menekültek családegyesítésének leállítása.

Az indoklás hasonló, mint a brit Ruanda-tervnél (így a harmadik országba való kitoloncolás ötletét sem veti el).

A koalíciós pártok nem támogatják Ukrajna – és Moldova – gyorsított felvételét az EU-ba. Ha mégis bővítenék az uniót, a koalíció kész a szabad mozgás korlátozására. Ugyanakkor a megállapodásuk – Wilders korábbi ígéretével szemben – kimondja:

Hollandia konstruktív partner marad az EU-n belül,

és továbbra is politikai, katonai, pénzügyi és erkölcsi támogatást ad Ukrajnának ahhoz, hogy ellenállhasson az orosz agressziónak. Azt a NATO-irányelvet is törvénybe foglalnák, hogy a GDP 2 százalékát valóban honvédelemre költsék.

A Politico Playbook hírlevél szerint a holland kormány politikája kevésbé az orbáni úton jár majd, mint inkább David Cameron brit miniszterelnök brexit előtti tevékenységéhez hasonlíthat, anélkül, hogy valós fenyegetés lenne a holland kilépés az Európai Unióból. Azt már a Süddeutsche Zeitung teszi hozzá, az új holland kormány kellemetlen partner lehet Brüsszelben, de nem a NATO-nak. Amit ráadásul ősztől a jelenlegi liberális kormányfő, Mark Rutte vezethet, ha minden igaz.

Lényeges ugyanakkor, hogy a parlament felsőházában a most létrejött koalíció pártjainak nincs többsége, noha a szenátusnak is jóvá kell hagynia minden törvénytervezetet. A pártok együttműködése pedig, már most látszik, nem lesz egyszerű menet.

Majdnem miniszterelnök-jelölt

Az is kérdés, hogy ki vezetheti majd a kormányt. A tárgyalópartnerek viszonylag korán megállapodtak abban, hogy dacára a szokásjognak – miszerint a koalíció legnagyobb pártjának vezetője a kormányfő – nem az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló Wilders lesz a miniszterelnök – ez az egyik feltétele volt a többi pártnak a tárgyalásokon.

Ettől azonban nem csüggedt, és a kormányalakítási szándékát nem adta fel a holland törvényhozásban a legrégebben, 1998 óta ott ülő, marokkói származású emberek inzultálása miatt korábban elítélt, 2022-ben a magyar miniszterelnök javaslatára a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntetett, 60 éves Wilders, akinek a felesége magyar. Ennek érdekében az utóbbi fél évben lazított iszlámellenes álláspontján, valamint az EU-ból való kilépésről szóló népszavazás ügyében is, holott a kampányban még a mecsetek és iszlám iskolák bezárásáról, a Korán betiltásáról és az unióból való kilépésről beszélt.

Az, hogy a másik három koalíciós párt vezetője legyen a miniszterelnök, szintén kizárt, ebben is megállapodtak, sőt miniszteri posztot sem kapnak. A tárcavezetők felének egyébként is külső szakértők közül kell kikerülnie.

Az még egyszer sem fordult elő a holland történelemben, hogy az országnak olyan kormányfője legyen, aki nem a kormányzó pártok soraiból kerül ki.

Bár ehhez hozzátartozik, hogy a Szabadságpártnak hivatalosan Wilders az egyetlen tagja.

Eleinte úgy hírlett, hogy Ronald Plasterk korábbi belügyminiszter lehet a miniszterelnök. Annak ellenére nézte ki őt magának Wilders, hogy a koalícióban nem is részes szociáldemokrata Munkáspárt (PvdA) párt tagja 46 éve. Állítólag a kormányfői pozíció miatt otthagyta volna őket, de ebből aztán nem lett semmi, mert felvetődött annak gyanúja, hogy a 67 éves, eredetileg molekuláris biológus kizárólagos szabadalmi jogot követelt egy amszterdami kórházzal közösen kifejlesztett rákvakcinának, majd röviddel ezután eladta biotechnológiai cégét a német CureVacnak 32 millió euróért. (A vakcina értékét 6 millió euróra becsülik.) Utóbb mint biológus is megkérdőjeleződött a szakmaisága, kiderült, hogy több szakcikkében is a copy-paste technikát alkalmazta, egy alkalommal a Science című szaklap ezért visszavonta egy cikkét. Amiatt is eljárást indítottak ellene, hogy félrevezette az adóügyi hatóságot azzal, hogy cégét mikrovállalkozásként jelentette be.

Plasterk az ellene felhozott vádakat visszautasította, mondván, azok valótlanok, de ezzel együtt kijelentette, hogy nem lesz kormányfő.

Véleményem szerint kiváló miniszterelnök lettél volna

– írta Wilders hétfőn Plasterknek az X-en. Plasterk kinevezését azonban valószínűleg Omtzigt is megvétózta volna, aki előzőleg azzal vádolta meg, hogy túl későn értesítette őket a költségvetési kockázatokról, és a viszonyuk kölcsönös vádaskodásig fajult.

Alternatívák

Egy márciusi felmérés arra jutott, hogy a hollandok legnagyobb arányban a VVD-s Klaas Dijkhoffot, korábbi államtitkárt (átmeneti időszakban, néhány hétig védelmi miniszter is volt), a VVD egykori képviselőházi vezetőjét látnák legszívesebben a kormány élén, de ő 2021-ben visszavonult az aktív politizálástól és „inkább nem” vállalná el a feladatot. Hasonlóan vélekedett a VVD több másik korábbi prominens politikusa is.

Korábban felmerült Jacco Vonhof neve is, ő az MKB Nederland nevű üzleti lobbicsoport vezetője, és szintén a VVD tagja. Rebesgették Elbert Dijkgraaf, valamint Richard van Zwol nevét is a szerepkörre. Dijkgraaf azt mondta, a kabinet tagja lenne, de miniszterelnök nem. Van Zwolt, akinek a tárgyalások után a miniszterek és az államtitkárok megtalálása a feladata (ez a szerep általában a miniszterelnök-jelöltre hárul), pontosabban a pártok kiválasztása után ő tárgyal velük, szintén kijelentette a koalíciós megállapodás idején, hogy belőle sem lesz kormányfő. Magyar szemmel érdekes, hogy ők ketten ellenzéki – keresztény jobboldali, kereszténydemokrata – pártokból kerültek ki, mégis esélyesként kezelik őket.

Az NL Times arról ír, a legtöbb esélye a pozícióra a Dijkgraafra és van Zwolnak, valamint a szociáldemokrata Kim Puttersnek van. Ő volt az, akinek sikerült Omtzigtet visszaültetni a tárgyalóasztalhoz, és akinek a vezetésével megegyeztek a pártvezetők, hogy egyikőjük, így Wilders sem lesz kormánytag. Amikor ezt a feladatát befejezte, nyitva hagyta a kérdést, hogy ő vállalná-e a miniszterelnökséget.

Wilders azonban a hírek szerint párton kívülit keres a pozícióra, bár szélsőjobboldalisága miatt végesek a lehetőségei. Szóba került Steven van Eijck, aki a Putters vezette kormányzati tanácsadó testület, a Szociális és Gazdasági Tanács tagja is.

A VVD egyik elismert politikusa, Henk Kamp ugyanakkor politikai tapasztalattal rendelkező jelöltet vár, aki ismeri a kormány és az alsóház működését, mondván, a jelenlegi krízisek – a klímaváltozás, a munkaerőhiány, a lakhatási problémák, a két háború – mellett meg kell küzdenie két olyan erős személyiséggel, mint Wilders és Omtzigt, valamint az EU-párti liberális-konzervatív VVD-tagokkal és az EU-szkeptikus, nacionalista PVV politikusaival is meg kell találnia a hangot. De nem magára gondolt, mivel ő sem akar miniszterelnök lenni.

Ugyancsak kérdés, hogy mennyire lehet tartós egy ennyire széles koalíció. Louise van Schaik, a hágai Clingendael agytröszt EU-s és globális ügyekért felelős vezetője szerint a koalíció „eredendően instabil” lehet a miniszterek tapasztalatlansága és az új pártok politikai kapcsolatainak hiánya miatt.