Cikkünk frissült!
Ha nekem valaki július közepén azt mondja, hogy Nigerben két hét múlva puccsal fogják megbuktatni az elnököt, nehezen hittem volna el, és mégis megtörtént. Sajnos tagadhatatlan, hogy ennek Csádban is megvan az esélye, még akkor is, ha az új alkotmány némiképp enyhíthet a belső feszültségeken
– így válaszolt Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója arra a kérdésünkre, mennyire tekinti helyénvalónak Csád esetében a stabil jelzőt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójának megállapítása nem véletlen: a 200 népcsoportból álló és emiatt etnikai és vallási ellentétek által is szétszabdalt országban jelenleg a környező államok belső konfliktusai miatt közel másfél millió menekült tartózkodik, emellett 50 lázadó csoport ténykedik az illiberálisan hatalomra került kormányzattal szemben. Az egykori francia gyarmat destabilizálódása márpedig nem csak a régió számára jelent nagy fenyegetést, az összeomlás esetén „teljesen átszakadhat a migrációs gát Európa felé” – írja a missziós javaslat indoklásaként a honlapján a Honvédelmi Minisztérium.
Az indítványt december elején fogadta el az országgyűlés, eszerint 2024 tavaszán legfeljebb 200 katonát küld Magyarország Csádba. A kirendelt csapatok feladata
- a stabilitás megőrzése,
- a migrációs hullám megfékezése,
- a terrorizmus elleni küzdelem,
- a helyi fejlesztések és a humanitárius segítségnyújtás zavartalanságának elősegítése lesz,
utóbbinál a Hungary Helps Programmal fognak együttműködni.
A missziót azonban nem övezi egyöntetű népszerűség, a 444 információi szerint még a honvédelem köreiben is nagy a bizonytalanság, Marsai Viktort így arról kérdeztük, mi indokolhatja ezt a kockázatos lépést. A szakértő szerint a kérdést két oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészről megjelennek nagypolitikai szempontok, mint az Európára nehezedő potenciális migrációs nyomás csökkentése, de az is fontos lenne, hogy a régióban nőjön a nyugati jelenlét.
Ahogy Mali, Niger és Burkina Faso a Nyugat számára jórészt elesett, riasztó perspektíva lenne, ha Csádot is hagynák a nyugati szereplők belesodródni az orosz érdekszférába. Ennek katasztrofális geopolitikai következményei lennének. A kérdés az, hogy megpróbáljuk-e alakítani azt a geostratégiai környezetet, ami Európát körbeveszi, vagy föltesszük a kezünket és hagyjuk, hogy mindezt az oroszok és a kínaiak tegyék meg. Én inkább az elsőre szavaznék. Persze reálisnak kell lennünk, nem az a 200 katona és a Hungary Helps alakítja majd át Csád belső viszonyait, de azt is világosan kell látnunk, hogyha nem teszünk semmit, akkor itt a helyzet romlani fog
– fejtette ki Marsai. ,,Ugyanakkor nem leszünk egyedül: N’Djamena a Száhelben állomásozó francia erők központja, így az országban legalább 1500 francia katona tartózkodik, de kisebb létszámban jelen vannak amerikaiak is.”
A magyar kormány részéről azonban megjelenhetnek fontos védelempolitikai szempontok is, hiszen „vannak olyan műveletek, taktikai tapasztalatok, amelyeket a katonák a gyakorlótéren nem tudnak megszerezni, ehhez olyan műveletekben kell részt venni, amelyek elfogadható kockázattal rendelkeznek, ám, ahol úgymond lehet puskaport szagolni.” Ráadásul az eddigi, más országokkal közös műveletekben mind a logisztikai támogatást, mind a harctéri mentést a koalíciós partnerek biztosították, a csádi misszió így lehetőséget adna arra, hogy ezen képességeket is éles műveletben próbálja ki, fejlessze a magyar honvédség – részletezte Marsai Viktor.
De pontosan milyen kockázatokkal és kihívásokkal kell számolniuk a csádi misszió résztvevőinek? Ennek pontosabb megértéséhez érdemes áttekinteni az ország politikai és társadalmi viszonyait befolyásoló tényezőket.
Az elnök, akit nem választottak meg
2021-ben a lázadó csoportok elleni harcban meghalt Csád harminc évig hatalmon lévő elnöke. A franciák által támogatott, kisebbségi zaghawa népcsoportba tartozó Idriss Déby Itno elnökségi idejét általában a stabilitás, valamint a terrorizmus elleni harcban való partnerség miatt a Nyugattal való jó kapcsolat jellemezte.
Kormányzása idején ugyanakkor elharapózott a korrupció, a személyiségi jogok elleni brutális fellépés, a politikai ellenzék megfélemlítése, az olajkereskedelemből befolyó hatalmas összegeket pedig az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra fejlesztése helyett a lázadó csoportokkal vívott harcokba ölte. Halálakor az ország élére katonai kormány került, Csád „ideiglenes elnökének” Idriss Déby fiát, Mahamat Débyt tették meg, aki a demokratikus választásokat másfél évvel későbbre ígérte. A hatóságok a fővárosban könnygázzal oszlatták a tömeget, a zavargásokban hatan meghaltak.
Hatalomra kerülése után egy évvel, 2022 tavaszán Mahamat Déby és a mögötte álló katonai csoportok Katar közvetítésével béketárgyalásokat kezdeményeztek a lázadó csoportokkal, illetve az ellenzékkel, ennek megkezdése érdekében több száz embert szabadon bocsátottak az egyes szervezetek bebörtönzött tagjai közül. A tárgyalások célja a demokratikus átmenethez szükséges nemzeti párbeszéd előkészítése volt. A két oldal közötti konzultáció azonban alaposan elhúzódott, mivel a felek nem tudtak megegyezni olyan kérdésekben, mint például Débynek és a hatalmon lévő tisztviselőknek a választásokon való elindulása. A tárgyalások több hónapra megrekedtek, ami azzal is fenyegetett, hogy a lázadó csoportok tagjai nem kapják meg időben az amnesztiát, amely nélkül az úgynevezett nemzeti párbeszéden sem vehetnek részt. A tárgyalásokat lezáró békeszerződést csak a nemzeti párbeszéd megkezdése előtt két nappal írták alá, ez biztosította a fegyverszünetet és a lázadó csoportok tagjainak biztonságos visszatérését az országba.
A 2022 augusztusában megindult nemzeti párbeszédben a katonaság, a civil társadalom, az ellenzéki pártok, a szakszervezetek és a lázadó csoportok egy része is képviseltette magát, a választásokat végül mégis elhalasztották újabb két évvel, az ország élére pedig ismét Mahamat Débyt nevezték ki. A kormány önkénye ellen utcára vonuló emberekkel szemben a korábbinál is erőteljesebben lépett fel a kormányzat:
Bár a tüntetők egy részét később szabadon engedték, „a brutális fellépés meggyengítette a helyi ellenzéket és a civil társadalmat, több vezető elhagyta az országot” – fogalmaz a Telex.
A választások ígéretét azonban továbbra is fenntartja kormány – az efelé vezető út újabb állomása a december 17-én megtartott, úgynevezett alkotmányos népszavazás volt.
A referendum a helyi önkormányzatoknak és egyéb szereplőknek biztosítandó nagyobb autonómiát célozta meg, például az adóbevételek egy részét ők gyűjthetik be és használhatják fel, a helyi vezetőknek, tradicionális elöljáróknak nagyobb beleszólása lesz a mindennapokba, kvázi a nagyon erős centralizált állami közigazgatás egy részét kiszervezik a helyi közösségeknek
– magyarázta a népszavazás jelentőségét Marsai Viktor. Az ellenzék azonban nem elégedne meg az önkormányzati jogkörök kiszélesítésével, ők egy föderalista államszervezetet kívánnak létrehozni. „Itt az ideje hagyni, hogy a lakosság szövetségi államokba szerveződjön, és a saját fejlődését irányítsa” – fogalmaz a nem szavazatra buzdító koalíciót koordináló Brice Nguedmbaye Mbaimon.
Marsai szerint ugyan igaz, hogy a föderális struktúra sokkal nagyobb ellensúlyt tudna képezni a centralizált államhatalommal szemben, ám az elmúlt évtizedek hasonló próbálkozásai Afrikában általában inkább az állam működésének megbénítását, legjobb esetben is a széttagoltság konzerválását idézték elő, semmint a hatékony együttélést. Szerinte az új önkormányzati rendszer megfelelő átmenetet tudna képezni az erőteljes centralizáció és a föderalizmus között, amennyiben Déby tényleg be tudja vonni a kormányzati működésbe a déli etnikumokat. A népszavazáson a december 24-én közzétett eredmények alapján 64 százalékos részvételi aránnyal az emberek 86 százaléka szavazta meg a módosításokat. Az ellenzék szerint azonban a referendum csak a katonai kormány hatalmát erősítette meg.
Az alkotmányi népszavazás eredményeinek hitelesítését követően január 2-án Mahamat Déby elnök kinevezte új kormányát – ezt az MTI közölte. A miniszterelnök Succes Masra volt ellenzéki vezető lett, aki novemberben tért vissza az országba egy megbékélési megállapodásnak köszönhetően. Sok más ellenzéki vezetőhöz hasonlóan a 2022. októberi tüntetést követően kényszerült emigrálni, visszatérte után azonban már a megszavazott alkotmány támogatására szólította fel az embereket.
Omló falú bástya
2023 áprilisa óta több mint félmillió menekült özönlött a polgárháború sújtotta Szudánból Csádba, ráadásul nem Szudán az egyetlen ország, amelyből belső konfliktusok miatt tömegek indultak meg Száhel utolsó „stabil” államába.
Szudánban 2023 áprilisában véres polgárháború tört ki az ország elnöke és közvetlen helyettese között. A harcoknak októberig közel 9000 halálos áldozata volt az ENSZ egy tisztviselőjének nyilatkozata szerint. Az országot százezrek hagyták el, közel 600 ezren Csádban kerestek menedéket, a már ott lévő, nagyjából egymillió külső és belső menekültön felül, és most is napi több ezer ember lépi át a határt – közölte Marsai. A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint viszont Csád nincs felkészülve ekkora embertömeg ellátására, a javarészt a határmenti táborokban élő menekültek közül a legtöbbnek nem hogy étel, még ivóvíz sem jut, az időjárás ellen a szerencsésebbek esővédő fóliával védekezhetnek.
Az ország lakosainak élelmezése viszont már a menekültválság előtt is kritikus állapotban volt, 2022-ben a kormány élelmezési vészhelyzetet hirdetett. A válság kialakulásához nagyban hozzájárult az orosz–ukrán háború is, mivel ezen két ország a világ legnagyobb gabonaexportőrei közé tartozik.
A Világbank adatai alapján a népesség 35,4 százaléka él extrém szegénységben, mely adat az utóbbi években folyamatos növekedést mutatott, a gyermekek 20 százaléka pedig nem éri meg az ötéves kort. Csád ráadásul a klímaváltozás miatti szélsőséges időjárásnak is végtelenül kitett: 2022-ben az áradások több millió embert érintettek, a víz teljes falvakat mosott el.
De mire költi a kormány az olajkereskedelemből befolyó bevételeit? Csád nemhogy regionális szinten, a globális mezőnyben is a világ egyik legerősebb sivatagi-szavannai haderejét tartja fenn a lázadó csoportok és a terror elleni küzdelem céljából. A Száhel-övezet meghatározó problémáját jelentik a régióban ténykedő terrorszervezetek, például az ISIS vagy a Boko Haram, utóbbi öngyilkos merénylői miatt Csádban 2015-ben betiltották a burka viselését. A terrorszervezetek szinte zavartalan működését a gyenge államhatalom nem tudja érdemben megnehezíteni, így azok jórészt illegális tevékenységekből – drogkereskedelemből és embercsempészetből – tartják fenn magukat. A szövetség azonban nem hozta meg a várt eredményeket, Csádon kívül a többi ország nem telepített jelentősebb haderőt a különítménybe, és a francia befolyás is feszültségeket szült. 2021-ben Csád is visszavonta a csapatai felét – stratégiai átcsoportosításra hivatkozva. A szövetség felbomlását végül a katonai puccsok tették elkerülhetetlenné – erősítette meg kérdésünkre Marsai Viktor. 2022-ben először Mali, majd a következő évben Burkina Faso és Niger jelentette be kilépését. A G5 feloszlását december elején a két megmaradt tag, Mauritánia és Csád jelentették be. Niger elvesztése különösen fájdalmas volt a Nyugatnak, mivel korábban az USA és az EU egyik legfontosabb szövetségese volt a térségben. A Nyugat utolsó afrikai bástyája így Csád maradt – kérdés, hogy meddig?
Megkerestük a misszióért felelős Honvédelmi Minisztériumot, és az akció várható költségeiről, a toborzásról, a katonákon túli személyzetről érdeklődtünk, továbbá a Hungary Helps Program csádi működésével kapcsolatosan írtunk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak is, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
