Olaszország az Afrikából Európába irányuló migráció egyik frontországa: 2022-ben több mint 102 ezer irreguláris migráns érte el az olasz partokat. Giorgia Meloni kormánya – a kampányígéretekhez híven és szinte rögtön a hivatalba lépés után – több olyan markáns intézkedést hozott, melyek a tömeges és illegális bevándorlásnak akarnak gátat szabni, azonban a vízi határok és a nemzetközi egyezmények nem könnyítik meg a dolgát.
A 2022. szeptemberi választáson Meloni pártja, az Olaszország Fivérei kapta a legtöbb szavazatot, így ő lett Olaszország első női miniszterelnöke. Meloni főbb kampányüzenetei világosak voltak az illegális bevándorlás kapcsán: kevesebb irreguláris érkező, több belbiztonság. Véleménye szerint ugyanis az európai uniós migrációs politika 2015 óta kudarcot vall a tömeges és jogellenes érkezések visszaszorítása terén, mivel képtelen különbséget tenni a menekültek és a gazdasági bevándorlók között. Ez azt eredményezi, hogy szinte bárki bejuthat illegális csatornákon keresztül az Európai Unió területére, ha van elegendő pénze az embercsempészeket kifizetni. Meloni több tévé- és rádióinterjú során hangoztatta, hogy az egyetlen megoldás az indulások megakadályozása lenne. Sérelmezte, hogy más EU-tagállamok csendben figyelik, hogy a földközi-tengeri kikötések zöme Olaszországban történik, és nem jelentkeznek azonnal a menekültekért. A migránsok szétosztási mechanizmusát hibásnak tartja, mivel az csak a nemzetközi védelemben részesülőkre vonatkozik, ám az ország partjaihoz érkezők több mint 70 százaléka gazdasági bevándorló.
Meloni pártja hangsúlyozta, hogy a tömeges érkezés olyan adminisztratív és szociális terhet ró egyes olasz falvakra és városokra, amire korábban nem volt példa. Sok befogadóközpont megtelt, a migránsok fogadása, egészségügyi ellátása, elhelyezése, adminisztrációs ügyeik és integrációjuk roppant sokba kerül. A bevándorlókkal járó költségek egyenlőtlenül terhelik az olasz államkasszát más EU-tagállamokéval szemben. Erre reflektálva – és a 2015 óta zajló migrációs folyamatok értékeléseként – az Olaszország Fivérei programfüzetében az alábbi gondolatok olvashatók: „A biztonság a társadalmi együttélés alapja, illetve garantálja a fejlődést és a jólétet. A bűnözés régi és új formái közé beszoruló Olaszország egyre bizonytalanabb helyzetbe kerül. Az illegális bevándorlás veszélyezteti a polgárok biztonságát és életminőségét. Városaink lepusztultak és élhetetlenek. A külvárosokban és a történelmi központokban illegális lakásfoglalások, erőszak és kábítószer-kereskedelem zajlik. Erős politikai fordulatra van szükségünk a határainkon belüli jogszerűség biztosítása, a területeink újjáépítése, a társadalmi és gazdasági szerkezet megerősítése érdekében.”
Az „organikusan szerveződő” irreguláris érkezések mellett egyre nagyobb gondot okoz a Földközi-tengeren kutatást és mentést végző civil szervezetek jelenléte. Ezek az NGO-társaságok olyan hajókat üzemeltetnek, amelyek a tengeren hánykolódó migránsokat szisztematikusan begyűjtik, és az olasz vagy máltai partokhoz szállítják. Matteo Piantedosi belügyminiszter szerint ezek a vízi járművek megsértik a területi biztonságra vonatkozó nemzetközi és állami jogszabályokat, mivel nemzetbiztonsági kockázatot hordoz tevékenységük. A legtöbb esetben dokumentumokkal nem rendelkezőket tesznek partra, ami egyrészt megnehezíti a személyek beazonosítását, másrészt az elindulás okának bizonyítása is nehezebbé válik. Ezért a kormány hivatalba lépése után szinte azonnal olyan rendelkezéseket hozott, melyek megtiltják ezen hajók kikötését.
Ezzel párhuzamosan Piantedosi továbbra is azt állítja, hogy az NGO-hajók jelenléte továbbra is húzó tényező a migránsok számára, és fontosak a bűnszervezeteknek, melyek működési metódusukat az NGO-hajók jelenlétére alapozzák a térségben. Véleménye szerint ugyanis az észak-afrikai régióban tevékenykedő embercsempészek nyugodt szívvel indíthatják útnak az embereket például Líbiából, Tunéziából, Marokkóból, hiszen joggal bízhatnak abban, hogy egy civil szervezet hajója úgyis felveszi őket. A VesselFinder oldalon például szinte naprakész információkat kaphatunk egy-egy hajó pontos tartózkodási helyéről.
2022-ben 15 hajó szállított migránsokat a Földközi-tengeren 12 különböző civil szervezet égisze alatt, amelyek közül csak egy volt olasz. A legnagyobb hajókat az Orvosok Határok Nélkül (MSF) francia-svájci szervezet és az SOS Méditerranée üzemelteti, melyeknek a székhelye Franciaországban van, és nagyrészt a francia helyi hatóságok finanszírozzák őket. Az előbbi Geo Barents hajója (a 2022. december 20-i adatok szerint 3844 migránst szállított partra) és az utóbbi Ocean Vikingje (2387 főt tett ki olaszországi kikötőknél) is norvég lobogó alatt közlekedik. A német Sea Watch tavaly csak a harmadik helyen végzett, két hajójával 1825 migránst mentett ki, de lesz egy újabb, nagyobb hajója, a Sea Watch 5, amely 2023-tól még több bevándorlót tud majd felvenni a fedélzetére.
Az NGO-szervezetek azt hangsúlyozzák, hogy olyan feladatot látnak el önként, amit valójában az Európai Uniónak kellene elvégeznie: életeket mentenek. Szerintük humanitárius tevékenységük hiánypótló, és az új olasz kormány által generált újabb és újabb akadályok csak hátráltatják az ő munkájukat, ami miatt egyre több ember fullad bele a tengerbe.
A civil szervezetek és az olasz vezetés közötti harc máig nem csillapodott: néhány hete fogadtak el egy olyan rendelkezéscsomagot, amelynek értelmében miután egy NGO-hajó kimenti a lélekvesztőben hánykolódókat, rögtön el kell indulnia egy biztonságos kikötő felé ahelyett, hogy folytatná útját újabb és újabb migránsok után kutatva. A csavar a helyzetben az, hogy azt, melyik kikötő számít éppen biztonságosnak, illetve hogy hova köthetnek ki a civil szervezetek hajói, az olasz hatóságok döntik el. A rendeletcsomag másik része, hogy a civil hajóknak már a fedélzeten tájékoztatniuk kell a migránsokat arról, hogy az Európai Unión belül bárhol benyújthatják a menedékkérelmüket. Ha a kapitányok ezt elmulasztják, akkor 50 ezer euróig (mintegy 20 millió forint) terjedő pénzbírsággal sújthatják őket, ha pedig ismételt szabályszegést követnek el, akkor a hajókat akár le is foglalhatják. A lépést a civil szervezetek egyöntetűen elítélték, és amiatt csalódottságuknak adtak hangot. „Az olasz kormány új rendelete arra szólít fel, hogy hagyjuk az embereket megfulladni” – nyilatkozta a Sea Watch egyik szóvivője.
Az ügy kapcsán fontos arra is rávilágítani, hogy Piantedosi hivatalának egyik dokumentuma szerint a 2022-ben Olaszországba érkezetteknek csak mintegy 10 százalékát tették partra nem kormányzati szervezetek hajói. Ahhoz, hogy az érkezők számát mérsékelni lehessen, a fő problémát kellene kezelni: a kibocsátó országok gazdasági és társadalmi stabilitását kellene növelni. Emellett az észak-afrikai államok politikai vezetőivel kialakított stratégiai kapcsolat is kulcsfontosságú, hiszen végső soron ők az Európába vezető vízi útvonalak kapuőrei.
Összegezve elmondható, hogy az előző évekhez hasonlóan
Közülük több mint 20 ezren Egyiptomból, 18 ezren pedig Tunéziából indultak útnak. A harmadik helyen Banglades állt, amelynek több mint 14 ezer állampolgára döntött úgy 2022-ben, hogy a Földközi-tengeren keresztül Olaszországba utazik illegális körülmények között. Ezen országok egyike sem áll háborúban, vagy nem arról híres, hogy üldözné állampolgárait, így nyilvánvaló, hogy a legtöbb migráns azért fizette ki a több ezer eurót az embercsempészeknek, és kockáztatta életét, hogy gazdasági bevándorlóként jobb körülmények között élhessen az Európai Unió területén.
Tóth Klaudia, a Migrációkutató Intézet munkatársa
