Hogyan tudja végezni a munkáját az orosz megszállás óta?
Két és fél éve töltöm be ezt a posztot. A luhanszki terület azon részén végeztük a munkánkat, ami nem állt orosz megszállás alatt. A két és fél év alatt többet fejlődött a térség, mint a korábbi tíz évben összesen. Felújítottunk többszáz kilométernyi utat, iskolákat, óvodákat; több mint száz sportpályát építtettünk, sürgősségi osztályokat hoztunk létre a kórházakban, korszerű berendezésekkel láttuk el az intézményeket, valamint elkezdtünk dolgozni vasúti fejlesztési terveken és egy regionális kórház létrehozásán. Teljesen normális mederben tudtuk végezni a munkánkat.
Korábban Szeverodonyeckbe tették át a székhelyüket, hol működik most a kormányzóság?
Valóban Szeverodonyeckben működött, de miután az oroszok megtámadták az országot, evakuálni kellett az embereket. Az oroszok egyik fő célja a terület irányítása, a pánikkeltés és a mindennapi élet leállítása. A munkatársaink közül néhányan, akiket odaköt a munkavégzés, a helyükön maradtak, de többségük távolról dolgozik – koordinálják a gyógyszerellátást, a humanitárius segélyszállítmányokat, a közlekedést és az emberek evakuálását.
Mikor tudatosult önökben, hogy ki fog törni a háború?
Egy héttel február 24-e előtt, amikor az orosz tankok odaértek az országhatárokhoz.
Hogyan élte meg a háború első napjait magánemberként, illetve politikusként?
Összeszedetten és higgadtan. Tudtam, hogy milyen nagy a felelősségem. Tudtam, hogy nem eshetek pánikba, nem retteghetek; nem tehetek mást, mint hogy koncentrálok a feladatokra: a humanitárius segélyek beérkezésére, a gáz-, víz- és áramszolgáltatás helyreállításán dolgozó emberek koordinálására, az orvosokkal való kapcsolattartásra, a hadsereg támogatására. A felelősség óriási, ezért egy másodpercig sem félhettem, pánikról szó sem lehetett. Mindenki teszi a dolgát.
A családja biztonságban van?
Igen, ők Nyugat-Ukrajnában vannak.
Hogyan tud gondoskodni a luhanszki polgárokról? Hogyan telnek a mindennapok a háborús zónában?
Igyekszünk célba juttatni elegendő mennyiségű humanitárius szállítmányt, ami nem könnyű, mert az oroszok lövik a járműveket. A szállítóeszközök javíttatásán túl gondot okoz, hogy a sofőrök félnek a háborús körülmények között vezetni, így keresnünk kell embereket, és motiválni is kell őket, akár anyagilag is. Biztosítani kell nekik golyóálló mellényeket, sisakokat. Folyamatosan kapcsolatban állunk a kórházak főorvosaival, hogy mindig minden a szükséges mennyiségben a rendelkezésükre álljon. Mentőautókra van szükség, amikhez biztosítani kell az üzemanyagot és a gumikat, ugyanis az utcákon heverő fémdarabok tönkreteszik a járművek kerekeit. Egyeztetni kell a rendőrséggel az eltűnt emberek kereséséről és az evakuálás megszervezéséről, tárgyalni a vasúttal, hogy amikor el akarjuk szállítani az embereket, a vonatok rendelkezésre álljanak, egyeztetni a szakemberekkel, hogy biztosítsák a gáz-, a víz- és az áramszolgáltatást – már ameddig lehetséges.
Sok olyan hír érkezik, miszerint a megszállók településvezetőket fenyegetnek, rabolnak el, de olyanról is hallottunk, hogy kivégeztek egy polgármestert és a családját. Önt érte atrocitás, fenyegetés?
A hadseregünk által kiépített védelmi vonal a mai napig kitart, és eddig nem volt az oroszoknak lehetőségük bekeríteni településeket, így egyelőre senki nem esett fogságba, senkit nem raboltak el. Fenyegetések már az első naptól kezdve jönnek, engem is hívtak, fenyegettek orosz telefonszámokról.
Hogyan fogadta a helyi lakosság a bucsai vérengzés híreit? Tartanak attól, hogy velük is történhet ilyesmi?
Tudja, ez a háború a luhanszki területen nem 53napja tart, hanem nyolcadik éve, 2014 óta. Az emberek pontosan tudják, hogy mifélék az orosz katonák, milyenek a luhasznki és a donyecki szakadár köztársaságok katonái, tudják, mit várhatnak tőlük. Tudják róluk, hogy csak rabolni jönnek és gyilkolni.
Mit gondol Volodimir Zelenszkij szerepvállalásáról a háborúban?
Az elnök, egyben Ukrajna fegyveres erőinek főparancsnoka egyértelműen ura a helyzetnek. Ez látszott a háború eddigi 53 napján, abból, hogy hány halott van az orosz oldalon, mennyi haditechnikai eszközüket semmisítettük meg, hogy milyen sokszor kényszerítettük őket visszavonulásra, és hogy mennyit hazudtak a saját népüknek minderről. Minden alkalommal, amikor tűzszünetről vagy humanitárius folyosó megnyitásáról tárgyalunk velük, felrúgják a megállapodást, és lőnek minket.
Folyamatosan kapcsolatban állnak az elnökkel?
Igen. Amikor szükséges, mindig beszélünk. Akár éjjel, akár nappal.
A hírek szerint az oroszok mostantól kezdve a Donbaszra koncentrálnak. Mit gondol az önök előtt álló hetekről, hónapokról?
Az orosz hadsereg nem tud harcolni, csak arra képes, hogy szétlőjön békés civilek által lakott városokat; nem tesznek mást, csak rabolnak, erőszakolnak. Itt, a donyecki és luhanszki régiók területén sem fognak máshogy viselkedni. Aknavetőkkel, rakétákkal lőnek majd, szétbombáznak mindent, hogy elpusztítsák a helyi lakosokat egyszerűen azért, hogy kisebb ellenállással szemben tudják folytatni az offenzívát. Segíteniük kell a háborús bűnös Putyin arcmentését: elfoglalni a teljes donyecki és luhanszki területet, hogy ezek után továbbra is hazudhassanak az orosz lakosságnak, hogy elvégezték a feladatot, és segítettek az úgynevezett köztársaságoknak.
Ez lesz a legfontosabb harc Ukrajna területén. Nagyon nehéz lesz.
