Így veheti el a pénzt Orbántól az Európai Unió

Konkrét ügyekben és viszonylag lassan alkalmazható a feltételességi mechanizmus, ahhoz viszont nincs sok köze, amit a magyar kormányfő mondott róla.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kedden jelentette be, hogy az Európai Bizottság beveti Magyarország ellen azt az új eszközt, amelyet arra hoztak létre, hogy bizonyos esetekben leállítsák az unió alapértékeit megsértő országoknak szánt uniós támogatásokat.

A legtöbben jogállami mechanizmusként ismerik a hamarosan elindítandó eljárást, de valójában ez egy másik eljárás neve az EU-n belül. Jogállamisági mechanizmusnak azt hívják, amelynek keretében az Európai Bizottság összeállítja a jogállamisági jelentést, ami elemzi a demokrácia és a jogállam helyzetét az egyes tagországokban. Ennek viszont semmilyen konkrét hatása nincsen a tagállamokra.

A most elindított mechanizmust feltételességi mechanizmusnak nevezik, és már a név is elmond valamit arról, hogy mire jó és mire nem.

Az Európai Unió régi problémája, hogy mivel többoldalú együttműködésre kitalált szervezet, ezért nagyjából semmilyen eszköze nincs arra, hogy a tagállamait fegyelmezze, amikor azok megsértik valamilyen alapértékét.

Az Európai Bizottság az unión belül a szerződések őre, és ezért egyértelmű felhatalmazása van arra, hogy adott ügyekben kötelezettségszegési eljárásokat indítson, amikor egy tagállam nem azt csinálja, amiben az EU szerint a szerződések megkötésekor megegyeztek. Ezt viszont az uniós alapértékek tiszteletben tartásával nehéz lenne megoldani.

Erre született megoldásként a hetes cikk szerinti eljárás, az úgynevezett nukleáris opció, amelynek következményeként el lehet venni egy tagállam szavazati jogát az Európai Tanácsban. Ez az eszköz egyszerre túl erős és túl gyenge.

Nagyjából a kötelezettségszegési és a hetes cikk szerinti eljárások közötti űr betöltésére született volna meg a jogállami mechanizmus, amely képes lett volna az általános jogállamisági problémákat az uniós támogatások elvonásával büntetni. Végül azonban ez túl erős volt a tanácsnak, ezért finomítottak rajta.

A végső formájában pedig a feltételességi mechanizmus nem a jogállamisági problémák orvoslására jó, inkább csak egy korrupcióellenes eszköz, amellyel meg lehet védeni az Európai Unió költségvetését.

Orbán Viktor miniszterelnök a szerdai sajtótájékoztatóján azt mondta, azért nem aggódik a mechanizmus miatt, mert az a Helyreállítási Alap pénzeire vonatkozik, ám azokból mi még semmit nem kaptunk meg, így nem is tudják tőlünk elvenni. Azt is elmondta, hogy nem fognak engedni a nyomásnak sem az általa gyermekvédelminek nevezett törvénycsomaggal, sem az orosz gáz elleni szankciókkal, sem az ukrajnai fegyverszállítással kapcsolatban.

Ezeknek az állításoknak egyike sem igaz.

A feltételességi mechanizmus például nem csak a Helyreállítási Alap pénzeire vonatkozik, bár együtt fogadták el vele. Ez az a nagy segélycsomag, amelyet a koronavírus okozta gazdasági károk orvoslására hoztak létre 2020 végén – együtt az unió hétéves költségvetésével, az EU új bevételeiről szóló csomaggal és a feltételességi mechanizmussal. A mechanizmus maga viszont a teljes uniós költségvetésre vonatkozik, így nem csak a még meg nem kapott helyreállítási pénzeket,

hanem az összes uniós támogatást le lehet vele állítani.

Az Orbán által felhozott politikai vitáknak pedig pont azért nincs közük a mechanizmushoz, mert annak a végső formája csak egészen konkrét esetekre vonatkozik, és szinte mindegyik a korrupcióhoz kapcsolódik.

A feltételességi mechanizmus lényege ugyanis, hogy csak akkor lehet alkalmazni, ha a tagállamokban tapasztalt konkrét ügyek – amelyek megsértik az EU alapértékeit – hatással vannak vagy hatással lehetnek az uniós költségvetésre és az unió pénzügyeire.

Annyira konkrét esetek ezek, hogy a mechanizmusról szóló rendelet fel is sorol egy csomó példát, amelyekre alkalmazni lehet:

A mechanizmust tehát ehhez hasonló, de nem kizárólag ezekben az esetekben lehet alkalmazni. Ebből jól látszik, hogy a mechanizmus tárgya valójában elég konkrétan az uniós pénzek felhasználása, nincs köze politikai vagy külpolitikai vitákhoz.

Az Európai Bizottság tavaly novemberben levelet küldött a magyar kormánynak, amelyben leírta, hogy milyen jogállami ügyekben lát problémákat Magyarországon.

Az ügyek mindegyike a korrupcióhoz és a pályáztatáshoz kapcsolódott, egyik sem volt politikai természetű.

Ez a levél még nem volt hivatalosan része a feltételességi mechanizmus alkalmazásának, de jelzés lehet arra, hogy milyen indokokra hivatkozva kérheti a bizottság a tanácsot, hogy vegyenek el pénzt Magyarországtól.

Azt is érdemes tudni, hogy nem elég általános ügyeket leírni a mechanizmus alkalmazásakor. A bizottságnak konkrétan bizonyítania kell, hogy adott ügyek hogyan befolyásolják az uniós költségvetést, és milyen szankciókat rendelnek ezek mellé. Mivel a Magyarország elleni lesz az első ilyen ügy, ezért a bizottság különösen óvatos lesz, amikor benyújtja a tervet.

A szankcióknak arányosnak kell lenniük a vélt jogsértéssel, ezért

szinte kizárt, hogy a Magyarországnak járó összes támogatási pénzt elvegyék. Sokkal valószínűbb, hogy adott esetekben bizonyos összegeket függesztenek majd fel.

A rendelet azt is meghatározza, hogy milyen szankciókat hozhatnak. A mechanizmus megakadályozhatja akár azt is, hogy Magyarország új jogi kötelezettségeket vállaljon, vagy új uniós kölcsönt vegyen fel, valamint csökkenthetik bizonyos programok előfinanszírozását, illetve előrehozhatják a kifizetési határidőket. Valójában tehát csak egyetlen eszköz a sok közül az, hogy felfüggesztik a kifizetéseket.

A rendeletben szerepel az is, hogy Magyarországnak a már elindított, uniós finanszírozásból működő programokat folytatnia kell, tehát, ha az EU nem fizet, akkor saját költségvetési forrásból kell kifizetni a pályázatok nyerteseit, amit utólag kaphat meg a magyar állam, amennyiben visszavonják a mechanizmust. A jogállami mechanizmusnak valójában nincs túl erős kényszerítő ereje a magyar kormánnyal szemben, de ha a mostani gazdasági helyzetben függesztik fel a pénzeket, az komoly problémákat okozhat a költségvetésben, és akár megszorításokhoz is vezethet.

Maga a folyamat is sokáig tart. A bizottság húsvét után küldheti el a konkrétumokat tartalmazó levelet, amelyre egy hónap alatt kell válaszolnia a magyar kormánynak – kifogásokkal vagy megoldási javaslatokkal. A bizottság ezután nyújtja be a tanács elé szavazásra a javaslatát. Magyarország viszont bármikor kérheti, hogy a tanács tárgyalja a bizottság megkeresését, amivel az egy hónapos határidő automatikusan három hónaposra nő, de mivel nyáron csak vészhelyzetben vannak tanácsülések, valószínű, hogy legkorábban ősszel-télen lehet szavazás a mechanizmusról.

Ugyan a konkrét ügyeket nagyon pontos és jogszerű indoklásokkal kell benyújtani, végső soron nem egy bíróság, hanem politikusok döntenek róla. Ebben az esetben viszont más a helyzet, mint a hetes cikknél, ugyanis nem szükséges egyhangú szavazás az elfogadásához. Elég a minősített többség is, a tagállamok 55 százaléka, amely lefedi az EU népességének 65 százalékát. Így sokkal valószínűbb, hogy a mechanizmus konkrétan életbe fog lépni, mert a lengyel szövetség sem tudja megvédeni Magyarországot.

Annak sincs feltétlenül politikai üzenete, hogy a mechanizmus most lépett életbe. Az Angela Merkellel az uniós költségvetés vétójának elkerüléséért kötött alku lényege éppen az volt, hogy Magyarország és Lengyelország azért támadhatja meg az Európai Bíróságon a mechanizmust, hogy az ne tudjon életbe lépni a választások előtt. Ha más kormány került volna hatalomra, valószínűleg azért nem indult volna el azonnal a mechanizmus, mert eleve korrekciót vártak volna Brüsszelben. Az ötödik Orbán-kormánytól viszont kevésbé várnak bármilyen önkéntes változtatást az uniós pénzek felhasználásában.