„Oroszország Ukrajnát támadja, Orbán pedig hátba szúrja Lengyelországot” – ezzel a címmel írt vezércikket az egyik legnagyobb lengyel lap, a Rzeczpospolita (RP) főszerkesztő-helyettese, Michal Szuldrzynski.
A liberális-konzervatív újság vezetője szerint a magyar miniszterelnök ugyanis Lengyelországot hibáztatja azért, hogy Vlagyimir Putyint „háborúra provokálták”. Mindeközben Szuldrzynski szerint Orbán Viktor folyamatosan jelez Putyinnak: „támogattam a szankciókat, de szívem szerint a te oldaladon állok, nem vagyok már része a Nyugatnak”.
Szuldrzynski felidézi a régi közmondást: „Bajban ismerszik meg az igaz barát.” Szerinte most baj van, hiszen Oroszország megtámadta Ukrajnát, és most látszik, mennyit ér a lengyel jobboldal, azaz a Jog és Igazságosság párt és annak elnöke, Jaroslaw Kaczynski által a magyarokkal kikovácsolt szövetség.
Az RP főszerkesztő-helyettese szerint a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki igyekezett menteni a menthetőt („bepúderezni a hullát” – ha szó szerint fordítjuk Szuldrzynskit), és pénteki nyilatkozatában arról beszélt, hogy Orbán Viktor csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz. Ám a lengyel újságíró szerint nem az a probléma, hogy Orbán támogatta-e a szankciókat. Hanem az, hogy azt a hamis orosz verzióját terjeszti az elmúlt napok eseményeinek, ami fenyegeti Lengyelország raison d’état-ját. (Raison d’état: francia kifejezés arra, hogy egy ország a külpolitikáját a saját nemzeti érdekeit elsődlegesen szem előtt tartva alakítja.)
A lengyel lap szerint az még csak hagyján, hogy Orbán az orosz narratívának megfelelően riogat, és a nyugati szankciók kétélű fegyveréről beszélt a pénteki közszolgálati rádiós interjújában. Vagyis arról, hogy a Nyugatnak, illetve Európának is meg kell fizetnie majd az oroszok elleni szankciók árát. A problémát Szuldrzynski inkább abban látja, amit Orbán a Mandinernek mondott csütörtökön.
E nyilatkozatban Orbán arra jutott az RP szerint: Oroszországot az a tény provokálta, hogy a Nyugat nem akarta elismerni azt, hogy Moszkva csak akkor érzi biztonságban magát, ha semleges, neutrális államok veszik körül. A Rzeczpospolita főszerkesztő-helyettese szerint ekkor Orbán a lengyeleket találta meg „főbűnösként”, s idézi a Mandiner-nyilatkozatot. A magyar miniszterelnök egyébként így fogalmazott: „A lengyelek a nyugati világ határát föl akarják tolni az orosz világ határáig. Ők akkor érzik magukat biztonságban, hogyha ez létrejön, és a NATO – beleértve Lengyelországot is – megfelelő erőt tud felvonultatni ennek a határvonalnak a nyugati oldalára. Ezért is támogatják vehemensen Ukrajna NATO-tagságát.”
Ezután arról panaszkodott Szuldrzynski szerint Orbán, hogy Magyarország „a nagy geopolitikai játékosok kereszttüzében” találta magát. A varsói lap szerint azonban Orbán ezzel valójában azt mondta, hogy egyik oldallal sem azonosítja magát. Hiszen ha kereszttűzben áll, akkor egyikhez sem tartozik. És immár nem is érzi magát a Nyugat részének – teszi hozzá a főszerkesztőhelyettes.
Tehát Orbán egyik mondatában elítéli az orosz agressziót, a másikban pedig Lengyelország kalandorságával magyarázza azt – vagyis hogy Varsó szerinte „vehemensen” kiszélesítené a NATO határait. Ezzel a magyar miniszterelnök „rozsdás késsel szúrja hátba” Lengyelországot – jegyzi meg Szuldrzynski.
Mindezek után Szuldrzynski úgy véli, Orbán a putyinizmus magyar változatát építi (itt utal az oligarchikus rendszerre, a média alárendelésére, az igazságszolgáltatás problémáira, többek között), és Európának ezen a részén a magyar kormányfő „az orosz befolyás kirendeltségévé”, képviselőjévé vált.
Ezek után a lengyel jobboldalnak az RP vezércikkírója szerint sürgősen választ kell adnia arra a kérdésre, hogy érdemes-e fenntartania ilyen (magyar-lengyel) szövetséget a háború után.
A Rzeczpospolita cikke kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a Mandiner eredeti cikkében nem volt ennyire negatív hangvételű Orbán nyilatkozata Varsóval szemben. Azt ugyan hangsúlyozta, amit az RP nem is idézett a lengyel és a magyar álláspont különbségéről, mármint hogy a „magyar taktikai gondolkodás lényege” az, hogy „az oroszok és Magyarország között legyen egy kellően széles és mély terület. Ma ezt a területet Ukrajnának hívják”. Ám mindehhez Orbán a lengyelek számára némi vigaszként hozzátette: „A lényeg, hogy a lengyelek is tudják, hogy számíthatnak a magyarokra, mi pedig tudjuk, számíthatunk a lengyelekre.”
Úgy tűnik azonban, hogy a Rzeczpospolita véleményformálóját nem vigasztalta meg a magyar miniszterelnök.
