A katonaságot is bevetette Spanyolország Ceutában, miután a hét elején két nap alatt több mint 8000 illegális bevándorló érkezett az ország észak-afrikai enklávéjába a szomszédos Marokkóból. Sajtóhírek szerint a tömeg nagy része férfiakból áll, de nagyjából 1500-ra tehető a kiskorúak – köztük az egészen kicsi gyerekek – száma is.
Az események eddig nem látott migrációs krízist idéztek elő Spanyolországban, az ország szocialista miniszterelnöke, Pedro Sánchez elhalasztotta párizsi diplomáciai útját, hogy Ceutába és a térségben található másik spanyol városba, Melillába utazzon, ahova szintén elkezdtek csoportokban átszökni a menekültek. A spanyol belügyminisztérium azóta közleményt adott ki, amelyben jelezték, hogy megkezdték az emberek visszaküldését Marokkóba, a kiutasítási eljárás részleteibe azonban nem avatták be a sajtót. A belügyminiszter, Fernando Grande–Marlaska azt is tudatta, Spanyolország kétszáz rendőrt és kétszáz katonát vezényelt a térségbe, hogy segítsék a helyi hatóságok munkáját a kitoloncolásokban.
Melilla és Ceuta speciális helyzetben van: olyan városok, amelyek uniós területként az afrikai kontinensen fekszenek, ezért hosszú évek óta kiemelt célpontnak számítanak az Európába igyekvő illegális bevándorlók számára. A múlt hónapban száznál is többen érkeztek a Ceutában lévő Tarajal befogadó pontjára, akkor szinte mindenkit visszaküldtek, csak azok a fiatalok maradhattak spanyol területen, akikről hivatalos adatok alapján meg tudták állapítani, hogy kiskorúak. A mostani embertömeg ugyanakkor felkészületlenül érte a spanyol határrendészeket, akik nem is tudták kezelni a helyzetet. Az Európai Unió részéről a tanács elnöke, Charles Michel biztosította a támogatásáról Sánchez kormányfőt, kiemelve, hogy Spanyolország határai a Európai Unió határai is egyben, így mindent meg fognak tenni azért, hogy megvédjék azokat. Az Európai Bizottság belügyi biztosa, Ylva Johansson szintén arról beszélt,
Az El País arról ír, hogy vasárnap este kezdett el terjedni a pletyka Marokkóban, miszerint a helyi hatóságok lazábbra veszik a határok ellenőrzését, ezért hétfőn hajnalban tömegek indultak meg a tengerpart felé, hogy Spanyolországba szökjenek. A hírügynökségek szerint Melillánál a spanyol határőrök könnygázt is bevetettek, hogy visszatartsák a kerítések felé közelítő csoportokat, spanyol források ugyanakkor arról számoltak be, hogy a marokkói határőrök szokatlanul passzívak voltak. A migránsok Melillában főként a határkerítéseken másztak át, Ceutába viszont – kihasználva a marokkóiak félrenézését – úszva vagy csónakokban tették meg az utat. A világsajtóban azóta számtalan felvétel jelent meg arról, ahogy néhány fuldoklót a spanyol csendőrség emberei kimentenek a vízből, ám legalább egy emberről tudni, aki életét vesztette.
A történtek fényében minden szem Marokkóra szegeződik, és adódik a kérdés, miért asszisztált az észak-afrikai ország a migrációs krízis kialakulásához, amiből akár a jelenleginél is sokkal komolyabb problémák fakadhattak volna. Marokkó azonban a hét eleje óta többnyire hallgat, mindössze egy homályos nyilatkozatot tett közzé az ország spanyolországi nagykövete, Karima Benyaich, mondván,
egyes tettek következményekkel járnak, és ezt el kell fogadni.
A nagykövetet azóta Marokkó visszahívta, amihez annak is köze lehet, hogy a spanyol külügyminiszter kijelentette, undorodik a Ceutában történtektől.
A két ország között a feszültség nem a migráció miatt robbant ki, egy régebbi és sokkal véresebb történetre vezethető vissza. Spanyolország ugyanis nemrégiben engedélyezte, hogy az ország területére belépjen és orvosi kezelésben részesüljön a koronavírussal küzdő, 73 éves Brahim Gali, ami komoly indulatot váltott ki Rabatban. Gali hosszú éveken át a Nyugat-Szahara területén működő gerilla hadosztály, a Polisario Front kötelékébe tartozott, mely évtizedek óta kilátástalan függetlenségi háborút folytat Marokkóval szemben. A terület Spanyol-Szahara néven sokáig spanyol gyarmat volt, egészen az 1973-as madridi szerződés aláírásáig, amikor a spanyolok kivonták a csapataikat, és lemondtak a térségről.
A területet Marokkó és Mauritánia egymás között osztotta volna fel, a nyugat-szaharaiak ellenben fegyvert fogtak, hogy kivívják a függetlenségüket. Mauritánia időközben békét kötött a lázadókkal, a Marokkóval szembeni fegyveres konfliktus ellenben egészen az 1991-es, ENSZ által szorgalmazott fegyverszünet aláírásáig fennállt.
Az elmúlt harminc év jórészt békében telt, csak néha akadt példa egy-egy fegyveres incidensre. Pár hónappal ezelőtt a leköszönő amerikai elnök, Donald Trump kavarta fel az állóvizet, miután elismerte a marokkói területi igények jogosságát a térségben, ez pedig Rabatot is felbátorította. Ennek fényében olaj volt a tűzre, hogy Spanyolország fogadta az egykori gerillavezért, a kormány meg is üzente a spanyoloknak, hogy ennek még lesznek következményei. Arancha González spanyol külügyminiszter erre utalva a hét elején azt mondta, nem számított arra, hogy Marokkó a menekültekkel akar nyomást gyakorolni az országára.
Kijátszották a migrációs kártyát, hogy zsarolják vele a spanyol államot és a kormányt,
– foglalta össze röviden Blanca Garcés barcelonai külpolitikai szakértő, aki szerint nem valószínű, hogy a spanyolok engednek Marokkónak, tekintve, hogy több száz szemtanú állítja, a marokkói határőrök meg sem próbálták feltartóztatni a migránsokat, amivel az afrikai ország csak azt érte el, hogy még ellenségesebb lett a viszony Madrid és Rabat között.
A Ceutában történtek riadalmat keltettek a spanyol kormányban, bár egyelőre semmi nem vetíti előre, hogy megroppanna a koalíció a szocialisták és a velük együtt kormányzó radikális baloldali Podemos között. Sánchez miniszterelnök kedden kijelentette, mindent megtesznek azért, hogy megvédjék Spanyolország területi integritását, ezért széleskörű összefogásra buzdított, külön szólva VI. Fülöp királyhoz és a legnagyobb ellenzéki párt, a jobboldali Néppárt vezetőjéhez, Pablo Casadóhoz is.
A miniszterelnök elmondta, hogy a terveknek megfelelően azonnal elkezdték visszaküldeni a migránsokat Marokkóba, már kedden ezreket toloncoltak ki spanyol területről. Bár a belügyminisztérium nem közölt részleteket, az Efe hírügynökség és az El País is arról ír,
Erre rímel a ceutai ügyvédi szervezet közleménye is, miszerint a jogászokat csak kedden értesítették, miközben a kitoloncolások már hétfőn megkezdődtek, így ezekben az esetekben szó sem lehetett olyan hivatalos eljárásokról, amelyekkel az ilyen procedúrák járnak. A belügyminisztérium azt azonban közölte, hogy a kiskorúakat nem küldik vissza, mivel a spanyol törvények egyértelműen tiltják az ő kitoloncolásukat. A belügyminiszter azt mondta, elképzelhető, hogy a kitoloncoltak között voltak gyerekek is, nem zárkóznak el az ő visszaküldésüktől sem, de ezt kizárólag azokban az esetekben teszik meg, ha ők maguk akarnak visszamenni Marokkóba.
Spanyolország a kezdeti sokk és tétlenség után még időben reagált a hét elején történtekre, és úgy tűnik, sikerül jobbára erőből felülkerekednie a hirtelen jött migrációs válságon. A diplomáciai kapcsolat viszont nem javult a két ország között, lépéskényszerben pedig inkább a spanyolok vannak, mert az alig 19 négyzetkilométer területű Ceuta hamar összeomlik majd, ha rendszeresen ezrével engedik át oda a menekülteket a marokkói hatóságok.
A Marokkóból és a Szahara vidékéről érkező menekültek az elmúlt években kevés sikerrel vághattak neki egy ceutai útnak, köszönhetően annak, hogy éppen a marokkói rendőrség keményített be a közelmúltban, és kezdte el szigorúbban ellenőrizni az uniós területre való belépést. Ezért sokan más útvonalakat kezdtek keresni, így többen már inkább a Kanári-szigeteken keresztül próbálnak Spanyolországba jutni. Az ő számuk a Frontex jelentése szerint az elmúlt években hullámzó volt, ugyanakkor meg sem közelítette az európai migrációsválság kirobbanásakor rögzített 2015-ös és 2016-os adatokat.
