Matteo Salvini eddig kétszer próbálta megbuktatni az olasz kormányt, de egyszer sem sikerült neki. Az első alkalom az volt, amelynek a végén ő maga is kikerült a kormányból, a második pedig most, Emilia-Romagna tartomány választásain.
Salvini eddigi felemelkedése egészen meseszerű. A Liga korábban, Északi Liga néven egy kisebb regionális párt volt, amely alapvetően az Olaszországon belüli észak-dél ellentétet használta ki. A menekültválság kezdetén Salvini lovagolta meg legsikeresebben a szélsőjobboldali indulatokat, amivel belügyminiszterként még kormányra is került.
Az 5 Csillag és a Liga kormányzása eleve furcsa konstrukció volt. Mindkét párt masszívan populista, de az 5 Csillag alapvetően baloldali, korrupcióellenes párt volt, a Liga pedig végső soron eleve szélsőjobboldaliként indult. Salvini nem sok időt töltött a kormányzással, a belügyminiszteri munkája inkább azzal telt, hogy Olaszországot járva kampányolt, és minden lehetséges platformon harcolt bármilyen típusú bevándorlás ellen. Ezzel sokat tett az 5 Csillag népszerűségének erodálásáért, amely a kormányalakítás idején még népszerűbb volt, mint Salvini Ligája.
Miután a helyzet megfordult, Salvini úgy érezte, elérkezett az idő a váltásra. Bizalmatlansági indítványt nyújtott be a pártonkívüli, de inkább az 5 Csillag felé húzó Giuseppe Conte miniszterelnök ellen. Azt várta, hogy az ellenzéki pártok az aktuális kormány bukására szavaznak majd, és a Liga nélkül nem lehet majd kormányt alakítani, ezért új választások jönnek. Elszámolta magát. Salvini akkora fenyegetést jelentett a többi pártnak, hogy az 5 Csillag inkább kényszerkoalícióra lépett azzal a Demokrata Párttal, amelynek a korrupciós ügyei annak idején életre hívták.
Kényes koalíció
Ez a kényes koalíció még mindig létezik, ám miközben a Demokrata Párt megerősödött, az 5 Csillag folyamatosan gyengül. Salvini a jelenlegi kormány megbuktatására úgy látott esélyt, hogy a regionális választásokon abban a régióban veri meg a baloldalt, amely annak hagyományos bázisa. De ismét elszámolta magát.
Emilia-Romagna tartományban a választásokon a szavazatok 51,4 százalékát szerezte meg Stefano Bonaccini, a Demokrata Párt jelöltje. Salviniék embere, Lucia Borgonzoni 43,6 százalékot kapott. Ezzel hivatalosan is csődöt mondott az a kormánybuktatási kísérlet, amellyel Salvini a legbaloldalibb olasz tartományok egyikében akarta legyőzni a baloldali koalíciót.
Salvini az umbriai és calabriai győzelmek után minden erejével Emilia-Romagnára összpontosított, mégsem sikerült a trükk. Az eredményekből viszont az is kiderül, hogy a szélsőjobb még abban a tartományban is meg tudta szorongatni a baloldalt, amely a második világháború óta annak egyik központja. Salvini maga is azt mondta, nem érzi úgy, hogy veszített volna, legközelebb majd kétszer olyan erővel próbálkozik.
A baloldali győzelemhez ráadásul kellett egy egészen erős, de viszonylag új utcai mozgalom, a Sardines is. 2014-ben a szavazásra jogosultak 37 százaléka ment el választani, most ez a szám 67 százalék volt.
Szardíniák
A Szardíniák (Sardines) onnan kapták a nevüket, hogy olyan szorosan szeretnék megtölteni a nagy olasz tereket és utcákat, mint a szardíniák a konzervdobozban. A mozgalomnak nincs egyértelmű vezetése, egy korábbi lakótársi közösség alapította. Ők azt mondják, nem is céljuk, hogy politikai erővé váljanak, azt szeretnék csak elérni, hogy a populistákkal szemben a másik oldal is megmutassa magát.
A Szardíniák célja, hogy a tolerancia, az egyenlőség jegyében tüntessenek a kirekesztés, a gyűlölködés és a homofóbia ellen. A mozgalom egyelőre nehezen megfogható, de volt olyan felmérés is, amelyben az olaszok negyven százaléka tartotta őket veszélyesebbnek Salvinire, mint a hagyományos politikai ellenfeleit.
Kérdés, hogy a Szardíniák lesz-e a megoldás a populizmus elleni harcra Olaszországban. Az viszont látszik, hogy kifejezetten segíteni tud, ha valaki képes mozgósítani a szélsőjobboldallal szemben állókat.
Kiemelt kép: Antonio Masiello/Getty Images
