Legalább tízezren tüntettek szombaton Berlinben a lakásbérleti díjak megállíthatatlan emelkedése miatt, amiért elsősorban azokat az óriáscégeket tartják felelősnek, amelyek a bérlakás-állomány jelentős részére rátették a kezüket. A tiltakozók a piacgazdaság feltétlen híveinek kedélyét is alaposan felborzolták radikális követelésükkel: népszavazást tartanának arról, hogy a háromezer lakásnál többet birtokló ingatlankiadók tulajdonát kisajátítsák, és egy választott köztestület kezelésébe adják.
„Nem mi kezdtük”
A német fővárosban egy évtized alatt megduplázódtak a bérleti díjak, sőt, 2017-ben 20,5 százalékos volt az emelkedés. A berliniek 85 százaléka bérlőként él otthonában, a növekvő lakbérek pedig nemcsak a fiatalokat sújtják, de a hatvan év felettieket is, akik közül sokan csatlakoztak a tiltakozókhoz. A 77 éves Barbara von Boroviczeny például arról beszélt a Guardiannek, hogy a társasházra, ahol 1959 óta élt, a Deutsche Wohnen nevű magánvállalat tette rá a kezét, amelynek 111 500 berlini bérlakás van a birtokában, és száz euróval növelte a lakbért olyan felújításokra hivatkozva, amiket a lakók legnagyobb része feleslegesnek tart.
Korábban csaknem félmillió bérlakás állt a német főváros kezelésében, másfél évtizeddel ezelőtt viszont azzal próbálták betömni a költségvetésben keletkezett több tízmilliárd eurós lyukat, hogy a lakásállomány csaknem felét privatizálták. A lakásokat azonban nem a bérlők vették meg, hanem olyan befektetők és ingatlancégek, mint a Deutsche Wohnen. Ez a cég – amely 2017-ben közel 1,2 milliárd eurós profitot ért el – szimbólummá vált, tekintve, hogy a lakhatási válság ellen tiltakozó mozgalom a Sajátítsák ki a Deutsche Wohnent és társait nevet kapta. A részvénytársaság valóban a kétmilliós állományúra becsült berlini bérlakáspiac messze legnagyobb szereplője, a második helyen álló Vonovia 44 ezer lakást birtokol.
A tiltakozó mozgalom szóvivője, Rouzbeh Taheri azt mondja, a fő céljuk, hogy megfosszák a nagyvállalatokat a befolyásuktól, amivel képesek felhajtani az árakat. Mint az AFP hírügynökséggel közölte, jelezni akarják a spekulánsoknak, hogy Berlinben nincs biztonságban a tőkéjük, a mozgalom pedig azért radikalizálódott, mert a kormány próbálkozásai az ingatlanpiac szabályozására kudarcot vallottak.
Sokan azt mondják, hogy ez egyfajta osztályharc. Igen, valóban az. De nem mi kezdtük el, csak megvédjük magunkat azzal az osztállyal szemben, amely évek óta harcol a bérlők ellen
– fogalmazott. Vannak lakók, akik arra panaszkodnak: a Deutsche Wohnen bérleményeiben nincs tél anélkül, hogy ne maradnának fűtés nélkül, és ha felújítást végez a cég, minden arra megy ki, hogy a költségeket a bérlőkre hárítsák.
Kényszerhelyzetben a szociáldemokraták
A fal ledöntése után Berlinben több lakás volt, mint bérlő, az olcsó lakhatás a városba vonzott művészeket, zenészeket, diákokat is, akik meghatározták Berlin arculatát. A tiltakozók szerint őket is kiszorítják az ingatlanos cégek, amelyek a régi bérlemények helyén nagyobb haszonnal kiadható luxuslakásokat alakítanak ki, ezzel pedig a város pezsgő kulturális életét megváltoztató dzsentrifikáció megy végbe.
Szombaton egyébként más városokban – így Münchenben, Kölnben, Frankfurtban – is voltak tüntetések, de a probléma a fővárosban a legégetőbb. Berlin elüt abban más európai fővárosoktól, hogy az átlagjövedelem alatta marad az országos átlagnak, a munkanélküliség nagyobb, mint az ország nagy részén, és az állami vasúttársaság a legnagyobb foglalkoztató. A Forsa közvélemény-kutató februári felmérése szerint
Vagyis akár még sikeres is lehet a lakhatási válság ellen küzdő mozgalom, amely már hozzáfogott annak a húszezer aláírásnak az összegyűjtéséhez, ami ahhoz kell, hogy a városvezetés kötelezően foglalkozzon az üggyel. Ha ez nem jár eredménnyel, városi szintű népszavazás dönthet a kérdésről, ehhez 170 ezer aláírást kell összegyűjteni.
Berlin élén hárompárti városvezetés áll. Ebből az NDK állampártjának utóda, a Die Linke támogatja a bérlakások köztulajdonba vételét, és a Zöldek is hajlanak rá. A szociáldemokraták viszont nem is nagyon tehetnek mást, mint hogy tartózkodóan viszonyulnak a kérdéshez, hiszen hozzájuk köthető a jelenlegi helyzetet eredményező lakásprivatizáció. Michael Müller polgármester ugyan hajlandó elismerni, hogy hiba volt eladni a város bérlakás-állományát, de igyekszik hangsúlyozni, hogy ennek jelentős költségvonzata lenne. Nem arról van szó ugyanis, hogy egy tollvonással megfosztanának magáncégeket a tulajdonuktól, az ingatlanvállalatok kompenzációt kapnának.
A városvezetés azzal számol, hogy 240 ezer lakás kisajátítása 28,8-36,6 milliárd euró költséggel járna. Ezzel szemben a mozgalom úgy véli, 18,1 milliárd euró elég a kártalanításra. A szocdemek inkább ötéves lakbérbefagyasztást szorgalmaznak, és eurószázmilliókat költenének privatizált lakások visszavásárlására. Érdekes, hogy a szociáldemokraták ifjúsági szárnya támogathatónak tartja a tiltakozók követelését, sőt, túl is szárnyalják azzal, hogy a húsz lakásnál nagyobb ingatlanállománnyal rendelkezőkre alkalmaznák.
Kétségbe vont eredmény
A Deutsche Wohnen azzal igyekszik érvelni, hogy a bérleti díjak növekedésének valódi oka az, hogy gyorsan növekszik a város népessége, és nem épül elég új lakás. Szerintük a kisajátítástól sem fog javulni a helyzet. A vállalat szóvivője azt nyilatkozta, hogy a felújításokat nem azért végzik, hogy lakbért emelhessenek, hanem azért, hogy pótolják a korábban köztulajdonban lévő ingatlanokban elmaradt beruházásokat.
Michael Zahn, a cég igazgatója azt mondta, szerintük a kezdeményezés félremegy, ők a bérleti díjak emelésekor betartják a kormányzati előírásokat, és a díjak felét visszaforgatják az ingatlanállományba, emellett az új lakások öt százalékát szociális alapon kínálják fel rászorulóknak, például bántalmazott nőknek vagy menekülteknek. A tiltakozókat populizmussal vádolta, ők viszont úgy látják: a Deutsche Wohnen méreténél fogva képes arra, hogy felhajtsa az átlagos bérleti díjakat egy-egy kerületben, igazolva ezzel az újabb áremeléseket.
Az AFP által megszólaltatott közgazdász, Harald Simons teljesen abszurdnak nevezte a kezdeményezést. Azt mondta: a német bérlakás-állomány 70 százaléka kisebb tulajdonosok kezében van, akik 2-20 ingatlant adnak ki. A nagybirtokosok kigolyózása azt jelentené, hogy a berliniek öt százalékának nem kellene olyan sok lakbért fizetni, a többieknek viszont igen – vélekedett.
Bár a Deutsche Wohnen szerint jogilag is kivitelezhetetlen a kisajátítás, a kezdeményezők a német alkotmányra hivatkoznak, amelynek egyik cikkelye kimondja, hogy „a föld, a természeti erőforrások és a termelőeszközök köztulajdonba vehetők olyan törvénnyel, amely meghatározza a kompenzáció természetét és mértékét”. Rouzbeh Taheri elmondta: bár ezt a kitételt a mozgalom által szorgalmazott módon nem alkalmazták, de hivatkozott rá a berlini városvezetés is, amikor infrastrukturális beruházások, például útépítések miatt kisajátítással fenyegetett tulajdonosokat. Az pedig, hogy az ingatlancégek visszaélnek gazdasági erejükkel, elég indokot adnak a cikkely érvényesítéséhez – jelentette ki.
A tét a tiltakozók szerint az, hogy a lakásvagyont Monopoly-társasjátékként kezelik, vagy olyan közvagyonként, amit a közösség hasznára kell fordítani. Az ingatlanlobbi viszont azzal fenyeget, hogy senki nem fog befektetni a német fővárosban, ha a kisajátítás lehetősége ott lebeg a feje felett.
A szociálisan érzékeny berlini bérlők kisebb győzelmeket már arattak az ingatlanlobbi felett. Tavaly a Predac nevű cég 700 lakását adta volna tovább a Deutsche Wohnennek az egykori Kelet-Németország büszkeségének számító, impozáns Karl-Marx-Allee-n. Ezt a lakók tiltakozásának hatására, a kerület elővásárlási jogára hivatkozva akadályozták meg. Korábban pedig népszavazással érték el, hogy a központi helyen lévő egykori Tempelhof repülőtér ingatlanfejlesztések helyett megmaradjon közparknak.
Kiemelt kép: Christoph Soeder/dpa /AFP
