A populista elnökök és kormányfők, valamint a gazdasági egyenlőtlenségek csökkenése között összefüggés van, erre jutott egy kutatás, ami vitatja azt a feltevést, hogy a populizmusnak csak negatív hozadékai vannak – írta a Guardian. Ugyanakkor a politológusokból és közgazdászokból álló kutatócsoport is megállapította, hogy a populista vezetők rontják a választások minőségét, lazítják a végrehajtó hatalom ellenőrzésének lehetőségét és drámai mértében korlátozzák a szólásszabadságot.
A kutatók 40 országban vizsgálták meg 140 kormányzati vezető 720 beszédét, és aszerint pontozták őket, hogy mennyire használtak bennük populista retorikát. A vizsgált országok között volt Európából Oroszország, Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Magyarország is.
A Team Populism nevű kutatócsoport szerint a populista vezetésű országokban kisebb lett a szegények és a gazdagok közötti szakadék, mint írták, „meglehetősen nagy hatással” van a populizmus a nagyobb egyenlőségre. Így van ez a legtöbb latin-amerikai baloldali populista elnöknél, mint a bolíviai Evo Morales, a korábbi ecuadori elnök, Rafael Correa és a volt venezuelai elnök Hugo Chávez. Jobboldali és középen álló populista vezetőknél is észrevették ezt a hatást, de kisebb mértékben.
Ez pont ellentétes azzal, amit vártam
– mondta az Oxfordi Egyetem docense, a gazdasági elemzés vezetője, David Doyle, aki szerint lehet, hogy a korábbi elemzések miatt volt elfogult, amelyek arra futottak ki, hogy noha a latin-amerikai baloldali populisták növelték a szociális kiadásokat, végül megosztott és egyenlőtlen államokat hoztak létre.
A kutatók szerint azonban eredményeikkel csínján kell bánni, mert gazdasági adataik csak 2016-ig voltak, azóta változhatott a helyzet a vizsgált országokban.
Elemzésükben arra is rámutattak, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék nem függ a hagyományos adó- és jóléti újraelosztási politikától, sőt egyes országokban épp szegényeket büntető adókat is találtak, ami miatt csak még nagyobb kérdés, hogy csökkentették így az egyenlőtlenséget.
Az egyenlőtlenség csökkentésére persze nem csak populista vezetésű országokban találni példát, ez történt Norvégiában Jens Stoltenberg kétszeri miniszterelnöksége alatt és Brazíliában 2003 és 2010 között, míg Luiz Inácio Lula da Silva volt az elnök.
A populista vezetésű országokban magyarázat lehet az egyenlőtlenségek mérséklődésre, hogy a kínai áruk dömpingje a 2010-es évek közepétől növelte az életszínvonalat, pont akkor, amikor populista vezetők kerültek hatalomra az olajban és földgázban gazdag országokban, ahol kifejezetten magas volt addig az egyenlőtlenség mértéke. A másik magyarázat – mondta Doyle –, hogy az állam pénzt pumpált az állami szervezetekbe és vállalatokba, amivel költségvetési ösztönzést és béremelést ért el. És persze megtörténhetett az is, mint Venezuelában, hogy a leggazdagabbak elhagyták az országot, így csökkentve a határokon belüli különbségeket.
Az egyenlőtlenség csökkent, de…
Ugyan lehet, hogy az egyenlőtlenség kisebb lesz egy populista vezetésű országban, komoly veszélyt jelentenek viszont a polgári és politikai jogokra. Ez még akkor is így van, ha kivesszük a sorból az extrém példákat, mint Recep Tayyip Erdoğan Törökországa, illetve Venezuela akár Chávez, akár Nicolás Maduro alatt. A tudósok eredményei azt mutatják, hogy ha kormányra kerülnek a populisták, akkor gyakran fordulnak szembe az alapvető demokratikus intézményekkel.
Másfelől viszont a populista erők gyakran jelentősen növelik a részvétel arányát a választásokon, ami szintén egy demokratikus vívmány. Ez főleg a latin-amerikai országok esetében volt igaz.
Magyarország
A vizsgált országok között megtalálható Magyarország is, egész pontosan az Orbán-kormány első három ciklusa. Eszerint az első Orbán-kormány nem minősült populistának, bár közel állt a „valamennyire populista” sávhoz. A második Orbán-kormány alatt már a „némileg populista” országok között találjuk Magyarországot. Nagy mértékben nőtt ekkoriban az egyenlőtlenség (holtversenyben Bojko Boriszov 2009-2013 között vezette Bulgáriájával). A választási rendszer minősége valamelyest romlott, míg a sajtószabadság minősége a „valamennyire populista” kormányok között az egyik legnagyobb mértékben csökkent, csak Erdoğan 2011-2014 közötti kormányzása volt rosszabb. A sajtószabadság minősége ugyanolyan mértékben romlott 2014-ig, illetve 2014 és 2018 között Magyarországon, az utóbbi időszak viszont valamivel kevésbé volt populista a tanulmány szerint. Ekkor a választási rendszer minőségében pozitív változást tapasztaltak, viszont az egyenlőtlenségnél is negatív hatásokat észleltek, igaz, nem akkora mértékben, mint a második Orbán-kormány idejében.
Kiemelt kép: MTI / Veres Nándor
