A NATO tagországok kül- és védelmi miniszterei évente kétszer találkoznak, általában külön-külön, de van, hogy közös ülésen. Erre a megszokott eseményt rendezték Brüsszelben 2017. március 31-én a külügyérek részvételével. Az eseményt az tette izgalmassá, hogy sokan most először találkoztak az új amerikai külügyminiszterrel, akit a sajtóhírek egy inkább befelé forduló, kevéssé közvetlen, a sajtó nyilvánosságát kevéssé kedvelő vállalatvezetőnek írtak le. Rex Tillerson az Exxon vállalat vezetője volt korábban, és sokan találgatták, hogy az ott megszokott és sikeres vezetői stílusa mennyire fog beválni az Egyesül Államok egyik legfontosabb „arcaként”.
Ha valaki még emlékszik, az amerikai választások idején gyakran megjelent annak a kérdése, hogy például Európának szüksége lenne-e egy önálló hadseregre. Ez a probléma korábban így nem vetődött fel, hiszen a NATO minden olyan képességgel rendelkezik, amelyre Európának szüksége lehet. Az is igaz, hogy a NATO-nak nincs hadserege, ezt fontos hangsúlyozni. Csak a tagországoknak van hadserege: az országok vállalják, hogy ezeket az erőket koordináltan használják, közösen eldöntött célok érdekében, sőt közös szempontok alapján fejlesztik úgy, hogy a haderők együtt tudjanak működni.
Mivel itt egy több évtizedes fejlődésről van szó, ha az EU saját hadsereget akarna, nagyrészt ugyanezeket a NATO-sztenderdeket venné át és a katonai szövetségnek köszönhetően, a nemzeti hadseregek együtt is tudnának működni. Ám, miként a NATO esetében, az EU-nak sem lenne saját hadserege, csak amit a tagok felajánlanak egy-egy feladatra.
No para, az USA nem megy haza
Hogy jön ide Tillerson látogatása? Úgyhogy, ha amikor Európa elbizonytalanodik az USA elkötelezettsége felől, akkor több szó esik, arról, hogy önállósítani kell magát a kontinensnek. Annyiból jó a helyzet, hogy 2017 februárjában már Brüsszelben járt James Mattis védelmi miniszter (a NATO-s védelmi miniszterek akkor tartották a találkozójukat), ahol világosan elmondta, hogy no para, az USA nem megy haza, marad Európában és megteszi, amit az Obama adminisztráció alatt vállalt. A másik üzenet fájóbb volt, ugyanis azt is kérte, hogy akkor minden tagország tegye meg, amit 2014-ben vállalt: azaz, hogy lassan de biztosan emelje 2 százalékra a védelmi költségvetését. Február végén Münchenben járt Mike Pence alelnök is, ott ő is elmondta az európai politikusoknak, hogy nyugalom, az USA kitart, és nem vonja ki a katonáit.
Miután a találkozót sikerült megmenteni, már csak az volt a kérdés, milyen üzenettel jön majd Tillerson. A NATO találkozó napirendje a legfontosabb kérdések körül zajlott: Oroszország helyzete és a vele és Ukrajnával kapcsolatos viszony. A szövetség szerepe az Iszlám Állam elleni háborúban: Egyes tagok (főleg az USA) több és közvetlenebb NATO-részvételt szerettek volna, hogy a szövetség csatlakozzon a harcot irányító nemzetközi koalícióhoz. Mások nem akarták a szövetség részvételét (még akkor sem, ha egyénileg szorosan részt vesznek a terrorszervezet elleni harcokban). Végül persze ott volt a 2 százalékos védelmi büdzsé kérdése is, a legtöbben ettől a vitától tartottak.
A találkozó előtti napon volt a NATO-Oroszország Tanács ülése, itt annak kell örülni, hogy egyáltalán megtartják. A Jens Stoltenberg NATO-főtitkár elnökölte találkozón mindkét fél bemutatta, hogy hol milyen erőkkel erősítették meg saját területeiket, de az álláspontok nem közeledtek, továbbra is teljesen ellentételesen ítélik meg az ukrajnai helyzetet. Az Iszlám Állam elleni harc kapcsán a felek nem jutottak dűlőre, valószínűleg ez a májusban megtartandó legmagasabb szintű, állam és kormányfők által uralt találkozó témája lesz.
Védelmi pénz
A találkozó kellemes része az volt, hogy Tillerson miniszter (is) megnyugtatott mindenkit, hogy az USA készen áll megvédeni Európát. Hiába a politika már csak ilyen, kifelé mindenki egységet mutat, de a bizalmatlanság még nem múlt el teljesen, hiába a hadügyminiszter és az alelnök korábbi kijelentései, Tillersonnak is bizonygatnia kell az amerikai pozíciót. Többen megjegyezték, hogy sok európai vezetőnek még ez sem elég, csak akkor lesznek teljesen nyugodtak, amikor Trump elnök szájából fogják ezt hallani fülükkel. Erre is valószínűleg majd májusban kerülhet sor, a már említett állam- és kormányfői NATO csúcson.
A vita sem maradt el azonban most, épp a legkényesebb konkrét ügy, a védelmi költségvetések emelése kapcsán. Tillerson világosság tette, hogy a májusi NATO-csúcsra minden tagországnak rendelkeznie kell valami tervvel arra nézve, hogy mikor érik el a két százalékot. Ehhez képest a szövetségesek között finom diplomáciai világában a német védelmi miniszter keményen kiállt, amellett, hogy Németország nem fogja felemelni saját költségvetését a közeljövőben ilyen mértékben.
Berlin a jelenlegi a GDP 1,2 százalékát költi védelmi kiadásokra, azaz durván 37 milliárd eurót. Ezt az összeget 2020-ig mintegy 39.2 milliárdra kívánják növelni, ám ennél konkrétabb terveket egyelőre nem ismerni. Németország 2008-2009-ig 30 milliárd eurót költött hadseregére, akkor történt egy komolyabb emelkedés 35-36 milliárdra. Ha az ország valóban el akarja érni a két százalékot, az durván 70 milliárd eurós kiadást jelentene, ami több, mint amit jelenleg Oroszország költ a saját hadseregére. Az tény, hogy hiányoznak források a Bundeswehrből, a haditechnikai eszközök egy része nincs bevetésre alkalmas állapotban, és szükség lenne folyamatos modernizációra is a hadsereg egészében, nem csak a missziós feladatokra kijelölt állománynál.
A NATO-csúcsra várva
A mostani találkozó Brüsszelben sok szempontból hasznos volt, mindenki felmérhette az amerikai külügyminiszter képességeit, és az amerikai szándékokat. Van, amiben közeledtek az álláspontok, van, amiben nem. A nagy tűzijáték májusban lesz, amikor Európába érkezik majd Donald Trump elnök és NATO szinten is lesz egy találkozó. Ismerve az amerikai vezető impulzív személyiségét, jelentős teszt lesz ez a transzatlanti kapcsolatok történetében. Azon sem csodálkozhatunk majd, ha látványos vitákról szóló hírek szivárognak ki, és Trump füstölgő Twitter-üzeneteiből értesülünk majd a zárt ajtók mögött tartott csúcsról. Megtörténhet persze az is, hogy a Fehér Ház ura felnő a feladathoz és egy államférfihoz méltó komolysággal vesz részt a találkozón.
