A kelet-közép-európai országok európai uniós befolyásának erősödéséről, illetve az unión belüli különállásáról cikkezett a francia Le Monde és az olasz La Stampa.
A Le Monde A visegrádi négyek, avagy Közép-Európa emancipációja címmel közölt tudósítást. A francia balliberális lap szerint bár a visegrádi négyek neve sokáig csak a szakértőknek mondott valamit, mára olyan politikai erővé vált Európában, amely látszólag egységes blokként a Brüsszelben uralkodó gondolkodás ellentétét jelenti, és befolyással bír az Európai Tanács üléseire.
– hangsúlyozta a lap, amely Granasztói György volt brüsszeli nagykövetet idézve azt is kiemelte, hogy a politikai konstrukció valójában több évszázados múltra tekint vissza.
A Le Monde szerint azonban a kelet-európai országok uniós és NATO- integrációjának felgyorsítására életre hívott együttműködés Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülésekor kapott új lendületet, s tavalyi győzelmük óta a lengyel konzervatívok külpolitikájában is prioritást élvez. Idézik Kiszelly Zoltán politológust, aki szerint a visegrádi négyek elsődleges célja, hogy ellensúlyt képezzen a német befolyással szemben.
A közös alkalmi és taktikai jellegű érdekek azonban a lap szerint nem tudják feledtetni az alapvető nézeteltéréseket, amelyek miatt a visegrádi négyek kapcsolatai törékeny alapokon nyugszanak, s lehetetlenné tesznek bármilyen hosszú távú stratégiai elképzelést. A lap szerint ugyanakkor bizonyos szempontból az európai erők kiegyenlítődéseként is értelmezhető a csoport megerősödése. A pillanatnyi összetartás viszont jobban elszigeteli ezeket az országokat, mintsem megerősíti őket, és felerősíti a régi és új Európa közötti félreértéseket – írta a Le Monde.
La Stampa: Az EU-ellenes populizmus az egész kontinenst áthatja
Helmuth Kohl és Orbán Viktor találkozója
arra kényszerít, hogy szembenézzünk a valósággal, az unióban számos Európa él nehezen együtt. Ha meg akarjuk menteni Európát, nem ringathatjuk magunkat egy egységes szemlélet illúziójában, amely nem létezik
– írta a La Stampa olasz napilap, a honlapjára szerdán felkerült cikkben.
A Túl sok lelkület egyetlen kontinensen című véleménycikk szerzője Stefano Stefanini diplomata, Olaszország egykori állandó NATO-képviselője. A volt német kancellár és a magyar miniszterelnök megbeszélését kommentálva Stefanini kijelenti,
nem tudjuk, mit mondtak egymásnak Orbánnal; a német egység embere bizonyosan nem bátorította a magyar kormányfőt, hogy Brüsszellel szakítson. Megértést mutatni más történelmi, politikai és kulturális szemléletek iránt az európai egység fenntartásának kulcsa. Ez az igazi kihívás
– teszi hozzá.
A korábban Moszkvában és Washingtonban is szolgáló olasz nagykövet úgy látja, az EU-val szembeni “populista, visszautasító” magatartás az egész kontinenst áthatja, Nagy-Britanniában éppúgy (jelen van), mint Németországban.
Ezzel párhuzamosan egy eltérő Kelet-Közép-Európa kitartóan védi azt a kulturális, vallási és etnikai egységességet, amely Nyugaton már a berlini fal leomlása előtt erejét veszítette.
A szerző szerint
a vízválasztó mély. Orbán, Fico, Szydlo (a magyar, a szlovák és a lengyel miniszterelnök) ellenállása bármilyen javaslattal szemben, amely a szíriai menekültek elosztásával jár, szembemegy minden európai szolidaritási elvvel.
Megjegyzi ugyanakkor, hogy Pozsony vagy Budapest utcáin ritkán lehet lefátyolozott arcot látni, ahogy az megszokott Brüsszelben vagy Madridban.
A kelet-európai országok teljesen jóhiszeműen aláírták a közös európai értékeket. Most felfedezik ennek kényelmetlen és idegen oldalát. A NATO biztosítás volt Oroszországgal szemben. A terrorizmussal és a kalifátussal szemben szkeptikussá teszi őket
– írja Stefanini, leszögezve, hogy
az EU-ban számos Európa él együtt. Ez különösebb nehézségek nélkül zajlik a boldog időkben, felszínre tör és súrlódásokat okoz a migráció, a terrorizmus, az Oroszországgal való feszültség, a Földközi-tenger forrongása (…) tökéletes vihara közepette.
