Hiába zötykölődött húsz órát egy zsúfolt embercsempész-teherautóban a 24 éves Mohammed, úgy döntött, visszatér Irakba. A kurd férfi azt mondta a Telegraphnak: a veszélyek és nehézségek ellenére is jobban érzi magát hazájában. Sokkolta a különbség a várakozásai és a valóság között, Amikor kitette a lábát a táborból, lenézték, másodrendűként kezelték, amit nehezen viselt.
A lap arról számol be, hogy egyre több menekült tér haza, csak a múlt héten ötvenen tértek vissza Erbílbe, az iraki kurdok fővárosába. Bár Németország az ígéret földje azoknak, akik a kilátástalanság elől menekülnek, sokan csalódnak abban, ami várja őket. Mohamed két és fél hónapig várakozott egy Berlin melletti menekülttáborban, abban reménykedett, hogy nyithat egy vendéglőt, amiből össze tud szedni annyi pénzt, hogy segítse az otthon maradt rokonait és Európában alapítson családot.
A tábor zsúfoltsága, a táboron belüli és a helyi szélsőségesekkel való összetűzések miatt aztán Mohamed úgy érezte, hogy ennél még otthon is jobb volt. Azt is tudta, hogy számíthat Erbílben maradt rokonaira, akik visszafogadják.
A 35 éves jazidi vallású Nawafot ugyanakkor Irakban is csak egy sátor várta. Azután került a kurdisztáni Dohukba, hogy az Iszlám Állam elfoglalta a faluját. Azt gondolta, Európában kevésbé lesz kilátástalan az élete, de fiával együtt azzal szembesültek, hogy magukra maradtak, végül inkább visszatértek. Ugyanaz a nyomor várta őket Dohukban is, de ott legalább vannak barátaik – mondta.
