A kormányfőnek tetszik a macsódiplomácia, mindig is ilyen külügyet akart, de a szájkaratézásnak már most vannak olyan mellékhatásai, amiket orvosolnia kell a tárcának. Az ostor a nagyköveteken csattan – írja az Index a magyar diplomáciát elemző cikkében.
Martonyi túl puha volt
A magyar külügy mára már több frontos háborút vív. Néha az olaszokkal vitatkozunk, máskor a franciákkal vagy éppen a svédekkel, spanyolokkal. És három olyan ország van, amelyikkel különösen kemények vagyunk: Ausztria, Románia és Horvátország, utóbbival a diplomáciai kapcsolataink már hivatalosan is mélyponton vannak.
A hírportál szerint Orbán Viktornak nem tetszett a korábbi külügyminiszter, Martonyi puha hozzáállása a magyar bírálatokra, így Szijjártó Péterre bízta a külügy vezetését, aki saját szemével látta, mi a baja Orbánnak Martonyival. Így azt is tudta, Orbán milyen külügyminisztert szeretne. Bár Martonyi után egy rövid ideig Navracsics Tibor vezette a külügyi tárcát, de Szijjártó érkezésével az ő embereit is elkaszálták.
Szijjártóhoz közeli munkatársai szerint a keményebb kiszólásaink mind reakciók voltak. Azt például nem lehet szó nélkül hagyni, ha Orbánt lenácizza valaki. A magyar külügy emellett úgy gondolta: ha nem keményen reagálnak ezekre a vádakra, akkor az őket bírálók egyre bátrabbak lesznek és még többen, még vehemensebben esnek neki a magyar vezetésnek.
Mindemellett Szijjártónál nincs szükség a kézi vezérlésre sem:
Péter nem egyeztetett előre a miniszterelnökkel, legfeljebb utána írta meg neki sms-ben, hogy mit reagált
– mesélte a sűrű szeptemberi napokról a miniszter egyik közvetlen munkatársa az Indexnek.
Puhítják a szájkaratét
A kemény hangú bekéretések és jegyzékátadások is hétköznapivá váltak. Volt olyan külföldi nagykövet, aki már úgy fogadta a hívást, hogy tudja, biztos azért keressük, mert mennie kell be. Maga a berendelés és a nagykövetek fogadása minden esetben rendkívül udvariasan történt, csak az üzenet volt kemény.
A portálnak nyilatkozó külügyi források szerint a menekültügyben sokan a magyar utat követnék, de politikai okokból nem tudják ugyanezeket meglépni. Ebből pedig azt szűri le a magyar külügy, hogy hamis az a kép, miszerint el lennének izolálva és senki nem állna velük szóba.
Egyszer például, amikor a magyar nagykövet a horvát félnek tiltakozásul átadta a szóbeli jegyzéket, akkor kifelé menet egy horvát külügyes odasúgta neki, hogy ne vegyék komolyan a horvátok beszólásait, mert most választási kampány van.
A régi simulékonyabb diplomáciához szokott nagykövetek azonban nehezebb helyzetben vannak, az ő teljesítményük ugyanis azon, hogy milyen viszonyban vannak az adott ország vezetésével.
Az arab országoknál viszont nem tett jót a viszonyoknak László Petra rugdosása és Orbán Viktor kebabos beszólása, amely szerint „örülünk a kebabosoknak, de ne jöjjenek többen!”.
Ezért is kellett Magyar Levente államtitkárnak turnéra indulnia, hogy Algériában, Tunéziában és Marokkóban próbálja megmagyarázni, hogy “a magyar kormányt félreértik” és “nem igaz az, ami a nemzetközi sajtóban lejön”, “mi nem vagyunk arab-és muszlimellenesek”.
