Felhördült a világ, amikor a magyar miniszterelnök a párizsi megemlékezés után vasárnap arról beszélt, hogy Magyarországon a jövőben nem látnák szívesen a gazdasági menekülteket.
Ráadásul Orbán Viktor nem állt meg az országhatárnál. Azt mondta, „a gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában”, ami csak „bajt és veszedelmet hoz az európai emberre”.
Habár minderről a szélsőséges iszlámisták által elkövetett vérengzések után beszélt, utalva a „tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős” kisebbségekre, az nem volt teljesen egyértelmű, mi az álláspontja az Európai Unión belüli mozgásról.
Ahogy látszólag az sem tűnt fel neki, hogy morálisan vitatható nyilatkozatának pillanatában több százezer magyar él külföldön éppen gazdasági okokból. Egy olyan országból vándoroltak el, ahol az állampolgárok, családok megélhetését az állam vezetőinek egy jó ideje nem sikerült biztosítani.
Éppen ezért Kati szerint, aki 2002 óta él az Egyesült Királyságban, Orbán Viktornak először a saját háza táján kellene rendet tennie:
„…a közmunkákkal alázó miniszterelnök azt nyilatkozza a világnak, hogy a jobb megélhetés miatti elvándorlás megszüntetendő, közben a saját országának állampolgárai egyre többször kerülnek szembe a döntéssel: számlát fizessenek be vagy egyenek? Egyenek vagy fűtsenek?”
Fotó: MTI/Balázs Attila
Kati a középiskola befejezése után, a szüleivel megtárgyalva döntött úgy, érdemesebb külföldön szerencsét próbálnia.
„Vendéglátóipari szakközepet végeztem, és aztán belekezdtem egy idegenforgalmi technikumba. Már akkor feltűnt, hogy az oktatás köszönő viszonyban sincs a valósággal.”
Így amikor jött a lehetőség, jobbnak látta megtapasztalni a világot, mint a tankönyveket bújni. Au-pairként kezdett, de hét éve már titkárnőként dolgozik Londonban, és férjével májusra várják első gyermeküket. Szerinte Orbán mostani nyilatkozata csak politikai PR.
„Egy miniszterelnöktől elvárnám, hogy tudja, mit jelent az a kifejezés, hogy menekült. Ez valami új, hangzatos, de semmit sem takaró frázis lehet, és egyáltalán nem értek egyet vele. Senki sem menekül gazdasági okokból, gazdasági okokból az ember megfontoltan cselekszik… Természetesen ismerek olyanokat, akik utolsó lehetőségként szálltak fel a londoni buszra/repülőre. Vannak köztük többen is, akik nem akarták elhagyni a családjukat, akik nem akartak hátat fordítani a saját kezűleg felépített házuknak. Ők szenvednek, de fogukat összeszorítva dolgoznak, hogy otthon ki tudják fizetni az elképesztően magas adókat a család többi tagjának.”
Az angliai Falmouthban élő Mónika szerint eleve téves állítás az, hogy a gazdasági bevándorlás káros lenne az európai országokra nézve, hiszen abból a befogadó országok is profitálnak. Nem beszélve arról, hogy ambivalens módon ez segítséget jelent az otthon maradottaknak is.
„Anglia csordultig megtelt “gazdasági menekültekkel”, és éppen ideje volt, hogy Cameronék szigorítsák a támogatások elnyeréséhez szükséges feltételeket, amit – talán meglepő módon – mi, angliai magyarok igencsak helyénvalónak tartottunk. Az ingyenélőket sehol sem fogadják szeretettel. Az itt élő és dolgozó – valóban dolgozó – magyarok nagy része becsületes gazdasági menekült, akik bár adójukkal gazdagítják ezt az országot, keresetük nagy részét mégis hazaküldik, így nemcsak Angliának, de Magyarországnak is előnyére válik ez a (jobb híján) kialakult gazdasági megoldás.”
Mónika szerint persze vannak rossz példák is, és időnként hallani kizsákmányoló, adót nem fizető, vízum nélküli bevándorlókat minimálbér alatti bérért illegálisan foglalkoztató vállalkozókról, de szerinte ezeknek semmi köze a párizsihoz hasonló terrorcselekményekhez.
Mónika azt sem nagyon érti, hogyan moshatta össze Orbán Viktor a gazdasági bevándorlást és a vallási háborúkat.
„Azt nem tudom megítélni, mennyire adhat okot háborúra a multikulturális környezet, hiszen azok a magyarok, akik Angliában élnek, az Orbán által rettegett “különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbség” részévé váltak, és azt tanulják, hogy fogadják el egymás helyzetét, kultúráját. Igen, mi is sokszor szidjuk és nevetjük ki az angolokat, de mégsem hiszem, hogy bármelyikünk is azt a kezet akarná megharapni, amelyik eteti – vagyis őszintén szólva Viktor, nem látom az összefüggést a vallási háború és a gazdasági bevándorlás között.”
Mónika 2008-ban költözött Brightonba, ahol angoltanárként dolgozott, és kisfiuk születése után döntöttek úgy, hogy továbbállnak a cornwalli kisfaluba. Nem gazdasági okok miatt hagyta el Magyarországot, hanem ahogy fogalmaz, a szívére hallgatott, amit azóta sem bánt meg.
„Szeretek Budapestre látogatni, az angol férjem és a családom is imádják, de nem tudnám elképzelni, hogy hosszú távon otthon éljünk…Annyit tennék még hozzá, hogy ne a befogadó országra vessék az első követ, hanem azt az országot vizsgálják át, ahonnét – Magyarországot is beleértve – tömegesen menekülnek.”
A négy éve Londonban élő Zsanett szerint Orbán mostani nyilatkozata próbálkozás arra, hogy a „kalandozó magyarokat hazaebrudalják”. A lány otthon biztonsági őrként dolgozott, és hónapról hónapra küzdött a betevőért.
„Azért jöttem el otthonról, mert 19 évesen megelégeltem, hogy hiába dolgozom havi 300 órát vagy még többet, 120 ezernél nem keresek többet biztonsági őrként – magasabb iskolai végzettség megszerzésére sose volt pénzem. Hó végére semmi nem maradt, nemhogy félretett pénz. Itt jelenleg shop floor assistantként dolgozom.”
Azt mondja, akkor sem menne haza, ha valamilyen oknál fogva Orbán szavai meghallgatásra találnának. Bár, szerinte ez soha nem fog megtörténni.
„Nem nagyon látok rá esélyt, hogy Cameron fogja magát és kitesz bennünket. Ehhez nagyszabású intézkedésekre lenne szükség…De tételezzük fel, hogy eljutunk odáig, hogy ‘haza’ kell menni! Hát, én biztosan nem mennék! Szerintem nem gátolhatják az európaiak szabad áramlását, pláne azokét, akik dolgoznak. A legtöbb adót mi fizetjük… Remélem, sosem jön el ez az időszak, de ha mégis, remélem lesz esély politikai menedékjogra!”
Fotó: MTI/EPA/Andy Rain
A most kismama Kati még hozzáteszi, hogy eleve azt sem érti, Orbán az elmúlt négy év politikai munkája alapján hogyan került egy olyan eseményre, amely a szólásszabadságról és az európai toleranciáról szól.
„De az, hogy egy ilyen nemes alkalomba még bele is rondítson, az nemcsak röhejes, hanem egyenesen kínos. Viszont, ha az ő politikai propagandájáról kellene említést tenni: mintha Orbán és csapata nem ugyanazt a filmet nézné, mint mi! Fogalma sincsen arról, hogy hogyan élnek az emberek. Fogalma sincs arról, hogy havonta ötvenezer forintból mennyire nem lehet megélni. Fogalma sincs arról, hogy Magyarország azért nem lesz bevándorlási célpont, mert Európa egyik legértelmesebb országából az egyik legutolsók lettünk mindenben.”
És bár Kati tudja, hogy az otthoniak közül sokan nem szeretik, ha a külföldön élő magyarok, ahogy írja, „beleugatnak” a hazai politikába, mégsem tudja megállni, hiszen Angliából is nap mint nap látja, mennyire nehéz a helyzet Magyarországon.
„A külföldi magyarok 99%-a támogatja a családját. A legtöbbje rendszeresen pénzt utal, de ruhát is sokan vesznek/küldenek, sőt! Hazalátogatásokkor gyakori, hogy a vendég tölti fel a hűtőt, a spájzot. Több mint 12 éve vagyok Angliában, de az utóbbi 4-5 évben szinte az összes ismerősömtől hallom, hogy miként segítik az otthoniakat. Amíg a magyar gazdaságot nem rendezi a kormány, addig ne is álljon ki a világ elé hülyeségeket nyilatkozni!”
